Mi elég jó barátai vagyunk-e Jézusnak?

A felső tagozat rekollekciója Kálmán Imre atyával

A felsősök liturgiáját Kálmán Imre atya celebrálta a bazilikában. Imi atya szentbeszédében arról elmélkedett, hogy ’Jézus és csapata’ hogyan készült húsvétra. Interaktív módon, kérdésként vetette fel a diákságnak, hogy vajon miért éppen ezt a tizenkét apostolt választotta ki Jézus, ha isteni személyként tudta, hogy mi van a szívükben. Okos válaszok, logikus A lelkipásztor aztán Júdásra terelte a hallgatósága figyelmét és rávilágított, hogy több szentírási szöveghelyen is találhatunk utalásokat arra, hogy Júdás szívében nagyobb volt a pénz, a hatalom iránti sóvárgás. Az árulóvá lett tanítvány olyan messiást várt, aki királyként magához ragadja a hatalmat és elűzi a megszálló rómaiakat. Krisztus azonban szelíden, betegeket gyógyítva, prédikálva hirdette Isten országát.

Az árulás mibenlétével kapcsolatban Imi atya kiemelte, mi kisebb dolgokért is eláruljuk Jézust, hiszen bűneink által vágjuk el magunkat Istentől, amely lelki kiszáradásunkhoz vezethet. Júdás árulásához visszakapcsolva önvizsgálatra biztatott: mi elég jó barátai vagyunk-e Jézusnak?

Összegzésként Kálmán Imre atya hangsúlyozta, ha sikerül Őt az életünkben az első helyre tenni, benne bízva élni, mindannyian egy húron pendülhetünk a jóban.

A felsősök napja az iskolában egy film, Soubirous Szent Bernadett életéről szóló alkotás megtekintésével zárult.

Fiatal házasok tanúságtétele

Gimnazisták rekollekciója

Gimnazistáink délelőtt egy fiatal házaspár, Dén Klára és Zsombor tanúságtételét hallgatták meg a tanítóképző tornacsarnokában. A húszas éveik elején járó fiatalok megosztották velünk, hogyan vezetett útjuk Istenhez és egymáshoz.  Először Zsombor beszélt őszintén korábbi függőségeiről, megkötözöttségeiről és egykori céltalan életéről, majd a vallásos családból származó Klára idézte fel lázadó korszakát, amikor a családi példának ellentmondva Isten nélkül akarta élni az életét. Megtudhattuk, hogy a csinos fiatal anyuka akkortájt kiégett kamaszként  egy párkapcsolatba menekült, ami testi kapcsolatot igen, de meghitt lelki kötődést nem adott számára. Nehézségeiket is feltárva mesélték el az ifjú házasok, hogyan találkoztak és  hogyan készültek tisztán a közös életre, hogyan küzdöttek meg a környezetük értetlenségével, a többség véleményével. Az ifjú feleség elmondta, hogy az együtt töltött minőségi idő során néhány hónap alatt mélyen megismerték egymást, nem testi, hanem lelki értelemben. Klári elmondása szerint számára nagy biztonságot adott, hogy nem a tesi vágyak kielégítése, hanem önmaga miatt szereti a párja. Zarándoklattal, lelki vezetővel és olvasmányokkal készültek a házasságra, melyek közül kiemelték a Meghívás az életre című könyvet.

Ők az elköteleződés és az élet mellett döntöttek, melynek bizonyítéka másfél éves kisfiuk és sugárzó tekintetük. Nagyon korán váltak családdá, de olyannyira megtalálták a gyermeknevelésben a teremtő szeretet szépségét, hogy a  fiatalok éppen egy állami gondozásban levő kisgyermeket készülnek magukhoz venni nevelőszülőként.

Végül szóba került a fogamzásgátlás kérdése is, Klára felhívta a diákság figyelmét az általa megismert módszerek veszélyeire és következményeire.

Hálásan köszönjük az őszinteséget és nyitottságot, amellyel a prohászkások felé fordultak és az érvényes válaszokat a tanulóink által feltett kérdésekre. Bízunk benne, hogy az ő példájukból sokan erőt tudnak meríteni, hogy a kamaszkor nehézségeinek leküzdéséhez Istent hívják segítségül!

Az előadást követően a gimnáziumi tagozat a bazilikában szentmisén vett részt, melyet Simon Dávid atya celebrált. A prédikációban iskolalelkészünk a két ’leszerepelt’ apostol, Péter és Júdás  kapcsán az emberi természet mibenlétéről elmélkedett. Kiemelte, hogy mindketten három éven keresztül a megtestesült szeretet mellett éltek, közelről figyelhették Jézust, mégis elbuktak. Júdás még mélyebbre került, hiszen nem hitt benne, hogy Isten megbocsát neki. Dávid atya nyomatékosította: a nagy áruláshoz a kis árulásokon keresztül vezet az út, bűneink, rossz döntéseink elhomályosítják lelkiismeretünket, nem látunk tisztán. Rámutatott a releváns bibliai szöveghelyre: „Éjszaka volt”. Ez a kétszavas mondat Júdás lelkére vonatkozik, arra a sötétségre, amely mindannyiunkban jelen van a bűneink által. Az iskolalelkész felhívta a figyelmet arra, hogy Jézus azért jött el közént, hogy rajta keresztük kapcsolatba léphessünk a világ világosságával és hangsúlyozta, hogy soha nem késő megfordulni és Isten kegyelmét kérni.

Nagy Mónika Rita

tanárnő