Az idei tanévben végre megvalósult a várva várt felvidéki kirándulásunk, melyre már az iskolában hangolódtunk. A diákok kiscsoportokban Power Point prezentációkat készítettek a Felvidék történelmi eseményeiről, innen származó írók, költők –Márai Sándor, Kassák Lajos, Mécs László- életéről, munkásságáról. 2022. június 8-án izgatottan keltünk fel, hiszen elérkezett a nap, amikor megkezdhettük Határtalanul kirándulásunkat. Úticélunk a Felvidék volt, ahová egy idegenvezető kísért minket, minden látnivalót bemutatott.

Az első napon Kassára látogattunk. Belvárosi sétánk során megcsodáltuk az Orbán-tornyot, valamint a Lőcsei házat, amely Kassa legrégebbi polgárháza. Felkeressük a rodostói házat, amely a nagyságos fejedelem törökföldi emigrációjának állít emléket. II. Rákóczi Ferenc lenyűgöző egészalakos bronzszobra a Hóhér-bástya udvarán díszeleg.

Következő állomásunk Kassa központja volt, ahol a Szent Erzsébet dómot tekintettük meg. Fel tudtunk menni a Mátyás-király lépcsőn is, ahonnan még szebb volt a kilátás a templomra. Illetve lementünk a Rákóczi-kriptába is, ahol megkoszorúztuk Rákóczi szarkofágját.

Programunk során meglátogattuk a Tarca folyó partján fekvő büszke Eperjes városát A történelmi városközpont Felvidék legrégebbi városi műemlék-rezervátuma. Megcsodáltuk a Szent Miklós plébániatemplomot és a Neptunus szökőkutat. Kívülről megtekintettük a Rákóczi-család ősi tulajdonában épített Rákóczi-házat, ahol a család valamennyi fejedelmi tagja megfordult. A városháza épülete ma a Bormúzeumnak ad helyet.

A nap végén fáradtan foglaltuk el Erdőalján, festői környezetben található hangulatos faházakból álló szállásunkat.

A második napon Ólubló történetével ismerkedtünk meg, mely összefonódik a magyar és lengyel arisztokráciával. A város a több mint 350 éven keresztül zálogba kapott szepesi városok igazgatásával megbízott lengyel kormányzók székhelye volt. Megtekintettük a skanzen gyönyörű kiállítását is, amely a környező falvak népi építményeinek csoportját alkotja.

Ezután a Dunajec-folyó partján fekvő Vöröskolostort tekintettük meg, amely a kamalduli szerzetesek otthona, és Rákóczi Pál birtoka volt. A legismertebb szerzetes Cyprián, a kolostor részére halászattal foglalkozott, zöldséget termelt, növényekből gyógyszereket készített. Egy növény herbáriumot állított össze, és a legenda szerint egy repülő eszközzel a környék felett szállt. A látogatás végén hirtelen ránk szakadt az ég, és aggódtunk, hogy a várva várt tutajozás emiatt el fog maradni.

Szerencsére az égiek velünk voltak, így kirándulásunk a Pieniny Nemzeti Parkban folytatódhatott. Innen kezdődik a Dunajec-áttörés, itt megváltozik a táj, a széles folyóvölgy beszűkül, és 9-10 kilométeren keresztül magas sziklafalak között halad a folyó. Az Erdős-patak torkolatához érve a Dunajec elköszön a Felvidéktől és lomhán Lengyelhon felé veszi az irányt. A Dunajecen gorál tutajokon tettünk festői túrát, a tajtékzó hullámokból kiemelkedő sziklák és a zöld fenyvesek között. A Dunajec folyó 800–900 m magas festői mészkőszirtek között kanyarog. Van olyan része, amely 12 méterre szűkül össze. A több mint két órás tutajozás nagyon élvezetes volt. Érdekes, hogy a folyó egyik partja Lengyelországhoz, míg a másik Szlovákiához tartozik. Hajózásunk során tutajosaink a vidékhez kötődő legendákkal, valós történetekkel szórakoztattak minket: megtudtuk, ki tudja kiszabadítani a kővé vált szerzeteseket, ha valaki beleesik a vízbe, akkor a tutajon található fenyőágakból koszorút csinálnak neki, majd azt dobják utána. Érdekességként megtudtuk, hogy az engedetlen alattvalókat a népnyelven „Élesnek” nevezett kiálló szikláról a folyóba vetették.

Másnap Kisszebenre utaztunk.  A város a reformáció korában az öt legjelentősebb felvidéki város szövetségének az ún. “Pentopolis”nak a tagja volt. A városi erődítmények egy része ma is áll. Főterén áll a gótikus plébániatemplom, melynek főoltára Lőcsei Pál mester műhelyében készült. Az egykori líceum falai között sok kiválóság tanult. Itt született Csontváry Kosztka Tivadar festőművész. Ebben a városban Csontváry festmények másolatát tekintettük meg a városházán.

Bártfáról az a hír járja, hogy Szlovákia leggótikusabb városa. Történelmi magjának központja a jellegzetes homlokzatú 46 polgári házzal három oldalról szegélyezett téglalap alakú Városháza tér. A Felvidék egyik legszebb történelmi városa a Világörökség védelme alatt áll.

A dél-zempléni régió központja Tőketerebes városa. Itt találjuk az Andrássy- család egykori kastélyát. A kastélyban töltötte gyermekkorát idősebb gróf Andrássy Gyula, a Monarchia külügyminisztere. Megtekintjük a gazdag leletanyaggal rendelkező Honismereti Múzeumot. A kastély gyönyörű angol parkjában épült fel az Andrássy-család neogótikus stílusú mauzóleuma. Enteriőrjében kitűnik Kendeffy Katinka és Andrássy Gyula márvány szarkofágja, előtte látható leányuk Ilona igen megható szobra, ahogyan siratja szüleit.

A kirándulásunk negyedik napján Homonna városát kerestük fel, mely Zemplén régió északi részének központja. Több évszázadon keresztül a Drugeth család birtokolta, barokk kastélyuk jelenleg a Vihorláti Múzeum otthona.

A Vihorlát tűzhányóroncsa sűrű erdőkkel borított meredek lejtőivel mint egy sziget emelkedik ki a nagy magyar Alföldből a Ciróka, a Laborc és az Ung folyók völgyei fölé. Kincses sziget ez, hisz az 1000 méteres magasságot alig meghaladó középhegység tetejét a markáns Szinnai-kő koronázza, míg kráterében csodás tengerszem csillan, a jégtáblák csuszamlása folyamán keletkezett természetes Tengerszem-tó.

A tragikus sorsú, ma is magyar ajkú Szelmenc falu keleti fele Szlovákiához (Nagyszelmenc), nyugati fele Ukrajnához (Kisszelmenc) tartozik, miután a Trianon idején meghúzott határvonal a falu közepén haladt keresztül. Az egyik napról a másikra, éjszaka felhúzott szögesdrót családokat tépett ketté. A két falurész között csak 2005-ben, nemzetközi nyomásra nyílt gyalogos határátkelő. A falu és lakói kálváriájával ismerkedünk, látjuk a kettévágott székelykapu szlovákiai felét és a Trianon-emlékművet.

A képen a távolban látható a kettévágott székelykapu.

Szelmencen sétálva a helyiektől megtudtuk, hogy a szomszéd faluban, Dobóruszkán nyugszik Dobó István, így a szállásunk felé vezető úton itt is megálltunk.

Kirándulásunk utolsó napján Borsiba látogattunk, ahol a Rákóczi birtokon lévő kastélyt látogattuk meg. A kirándulás alatt rengeteg hasonló létesítményt látogattunk meg. Ennek a kastélynak a különlegessége az volt, hogy rengeteg interaktív játékkal volt felszerelve. Egy címerkészítő alkalmazásban saját családunk emblémáját is elkészíthettük. A hely különlegessége az volt, hogy itt született II. Rákóczi Ferenc fejedelem, ezért maga a kastély az ő élettörténetét is bemutatta kreatív módon, pl. regény formájában.

A kirándulás fináléjaként meglepetéslátogatást tettünk a gombaszögi cseppkőbarlangba. Az idegenvezetőnk egy olyan hölgy volt, aki a magyart még csak most tanulja. Ő körbevezetett minket a barlangban, melynek hangulata és kinézete nagyon érdekes volt. Különféle cseppköveket láttunk, melyek állatokat és növényeket formálnak meg.

Emellett láttunk egy sárga-fekete színezetű szalamandrát is, ami nem csak aranyos volt, hanem mint kiderült védett állat is, így vigyáznunk kellett nehogy rálépjünk.

Zimonyi Katalin-projektvezető
Vidáné Zalka Klára, Czéhmester Regina – kísérőtanárok

Kategória: Gimnázium