Felhőtlen napok
Szerző: kezelo2 Közzétéve:
Beszámoló a nyári hittantáborról
Felhőtlen napok
Felhőtlen napokat töltöttünk együtt 18 diákunkkal a 2022.06.27-07.01. közötti hittantáborban. Felhőtlen napok voltak, nemcsak abban az értelemben, hogy derűs és örömteli elfoglaltságokkal töltöttük ki a rendelkezésre álló 5 napot, de a 2022-es év eddigi legmelegebb hetére esett a tábor ideje. A táborban a víz témakörét jártuk körül. Miért a víz? A víz a létünk, életünk nélkülözhetetlen eleme. Testünk több mint fele vízből áll, vízben fejlődünk, vízben tisztulunk, vízzel éltetjük a gondjainkra adatott növény- és állatvilágot, vízzel hajtjuk gépeinket, erőműveinket. Mindezekről beszélgettek a diákok, akik a tábor első napján együttesen elkötelezték magukat arra, hogy a tábor időtartama alatt a cukrozott üdítők, ízesített italok helyett csak tiszta vizet isznak. A tábor négy vízzel kapcsolatos bibliai történet köré épülve vizsgálta, hogy milyen mondanivalót hordoz a Szentírás számunkra ma, itt Győrben, iskolánk falai között. A két ószövetségi történet, az özönvíz és a Vörös-tengeren való átkelés az Isten által számunkra megadott új kezdet, a vele való szövetség, az ő kegyelméből való csodálatos, emberi számítás szerint lehetetlen helyzetből való szabadítás témájára irányították rá a gyermeke figyelmét. A két újszövetségi történet, a csodálatos halfogás és a tenger lecsendesítése pedig Jézus Krisztus missziói parancsának jobb megértését segítették, és félelmeink, bizonytalanságunk, emberi gyengeségeink leküzdésének lehetőségét és útját tárták a tanulók elé. Ehhez kapcsolódóan a táborban Pintér Béla Rejts most el című dalát tanulták meg a gyerekek, ezzel készültünk a hét során a pénteki misére.
A táborban, a lelki töltődés és a látókör lexikális szélesítése mellett sok egyéb olyan elfoglaltságban lehetett részt venni, amely a kreativitást és az önfeledt időtöltést szolgálta. Hétfőn táncoktatásra, papírcsónak hajtogatásra, és délután – mindenki nagy örömére – gofri sütésre is sor került. A kialakult csapatok az udvaron vízipuskákkal, vízipisztolyokkal harcolhattak, de nem feltétlenül egymás ellen, hanem inkább egymásért, a hatalmas hőséggel szemben. Az ebédet a tábor iskolában töltött napjai során a Püspökvárban fogyaszthattuk el. Kis csapatunk nagy erőfeszítést tett, hogy ne csicseregje tele az épületet. A finom ebéd viszont mindig segítette diákjainkat abban, hogy ne beszélgessenek, azonnal a tányérjaikra terelte figyelmüket. Természetesen ebéd után, az iskolába visszasétálva több alkalommal is útba ejtettünk cukrászdát, ahol egy-egy gombóc fagyival minden gyermek meg tudott birkózni a nagy melegben.
Kedden egy egész napos bakonybéli kirándulásra került sor. Utunkat két busszal tettük meg az átszállások miatt, így 9:45-re megérkeztünk Szent Mauritius monostorban, ahol nagyon alapos, és érdekfeszítő tárlatvezetésben vettünk részt. Sok fontos részletet megtudtunk a hely történetéről, védőszentjéről és még több különleges legendáról. Az oltárnál elénekeltük tábori dalunkat, amely a templom akusztikája végett csodásan megszólalt. Ezután a következő programunkra siettünk a Pannon Csillagdába, ahol nagy csillagászati felfedezéseket tehettünk, csillagász vezetőnk által. Az ottlétünket a planetáriumban egy filmvetítéssel zártuk, amely mindannyiunkat lenyűgözte, hisz száguldoztunk egyik csillagról a másikra, egyik bolygótól, a másikig… Ezek után egy kis vendéglőben ebédeltünk, ahol egy kis táborozónak a születésnapját, H. Lucáét is megünnepeltük. Az ebéd végén itt is megkóstoltuk a fagyit, ami erőt adott, hogy a melegben el tudjunk menni még a Borostyán- kútig, amely Bakonybél látványosságai közé tartozik. Itt is előkerültek a vízipisztolyok, amelyekkel hűsítettük magunkat a tőlünk már megszokott módon.
A visszafelé utunk Zircig busszal, és onnan egy vidám vonatozással zárult, ahol helye volt háromszori sikongatásnak, hisz három alagúton mentünk keresztül a Bakony gyomrában. Kellemes fáradsággal, hatalmas élményekkel érkeztünk meg a győri vasútállomásra.
Szerdán az immár rutinszerűvé vált tábori programelemek (bibliai történet, imádság- és énektanulás) mellett újdonságot jelentett a pólófestés. Az előre megvásárolt fehér pólókra lehetett textilfestékkel festeni valamilyen vízzel kapcsolatos gondolatot, szimbólumot, vagy képet. A gyermekek nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a feladatba, mindegyik elkészült alkotás egyedi, ötletes és kreatív. Az alkotói lendületet a pólófestés után karkötő készítésbe vezethették át, lányok és fiúk egyaránt örömmel munkálkodtak. Levezetésként pedig tengeri, vízi jeleneteket festhettek az osztályterem falára, tekintettel arra, hogy az elkövetkező években az iskola felújítása miatt a termek kifestésére mindenképpen sor kerül majd. Csodálatos volt látni, ahogy a gyermekek egyenként, a saját képzeletük szülte elemeket, képeket festették, a különálló elemekből a végére mégis összeállt egy teljesen új valami, megszületett egy kép, amely több volt, mint a részecskék összessége, mégis mindenki azonosulni tudott vele. Vízzel kapcsolatos ügyességi feladatokban is összemérhették magukat a kialakult csapatok, néha még az is belefért, hogy a pontozással sem törődve önmagukat vizezték össze a feladatok során, hiszen annyira jól esett lehűteni magunkat egy kicsit.
Csütörtökön egy lelkes segítőnek, Csuka Zsuzsinak köszönhetően az akvarell technikával ismerkedtek a gyerekek, öröm volt látni, ahogy több órán keresztül nagy odafigyeléssel, az instrukciók fegyelmezett betartásával alkották meg saját 2D-s akváriumukat. A gyorsabbak még egy könyvjelzőt is készíthettek, mások a megkezdett falfestést folytatták. Ebéd után elővettük a levelet, amelyet még az első napunkon megbeszéltünk, hogy egymásról fogunk írni pozitív gondolatokat, úgyhogy kihúzzuk egymás nevét. Hangosan felolvastuk, hogy mindenki önbizalmát növelje a jóleső vélemények, egymás jelenlétében. A délutánt ismét vízi csata és egy másik önkéntes segítőnek Sághi Éva hittantanárnő lányának hála, arcfestés színesítette az iskola udvarán a táborozóink programját, de legfőbbképp arcukat.
Péntek már korán reggel gyülekezett az „egyenpólós” lelkes csapat a vasútállomáson, elvonatoztunk Veszprémvarsányba, ahonnan külön busszal mentünk tovább az egész héten áhítatosan várt célhoz, a csopaki strandra. A hatalmas forróságban testnek és léleknek is jól esett a hűsítően simogató víz. Végre átélhettük azt, amiről egész héten beszélgettünk, megtapasztaltuk a víz ölelését, ringatását, hűsítő mivoltát, erejét. A tanulók nagyon fegyelmezetten betartották mindazokat a szabályokat, amiket előzetesen megbeszéltünk, ezért a fürdőzés során beiktatott pihenő időben lángosevés és jégkása elfogyasztása volt a jutalmuk. A strandolás után más nézőpontból is megtekinthettük csodálatos Balatonunkat, hajóval mentünk át Tihanyból Balatonfüredre. Szerencsére nem tapasztaltunk meg olyan vihart, amely próbára tette volna hitünket, de érzékelhetővé vált az, hogy milyen kicsik is vagyunk a magunk kis hajójában a hatalmas víztengeren, és mennyire szükségünk van a kegyelemre. Ezek után szívünkben hálával léphettünk be a veszprémvarsányi Szent Adalbert templomba, ahol Dávid atya misére várt bennünket. A mise után meg is fogalmaztuk, hogy miért vagyunk hálásak Istennek a héttel kapcsolatban, majd a versenyeredmények és a jutalmak kiosztása után egy finom közös vacsorával zártuk a hetet, mielőtt visszaindultunk volna a külön busszal Győrbe.
Nagyon jó hangulatban telt el a hét, szívből reméljük, hogy a gyermekek a sok élmény mellett magukkal viszik a nyárra és az életbe azokat a tanulságokat, amiket a bibliai történetekből megtanultak, illetve amiket önmagukkal és másokkal kapcsolatban megtapasztaltak. Hála és köszönet mindenkinek, aki segített abban, hogy ez a tábor megvalósuljon.
Sághi Éva tanárnő