Come and See-lelkigyakorlat és „szintlépés” a Nyolc Boldogság Közösséggel

Az elmúlt tanév végén megszületett az iskolánk lelkiségi diákcsoportja, a Parázs. Ez
tulajdonképpen egy prohászkás kisközi olyan elszánt fiatalokból, akik szeretnék a saját
hitüket mélyíteni, és másoknak is segíteni ugyanebben. A Parázs csapata delegált 12 bátor
vállalkozót Homokkomáromba, a Nyolc Boldogság Közösség lelkigyakorlatos házába. Egy
különleges helyzet: „belesni”, sőt, bekapcsolódni egy szerzetesközösség életébe, imájába,
velük enni, mosogatni, játszani, még táncolni is…Ha ezt szerinted is látni kell: Come and See!

 Nagyon érdekes volt beletekinteni, milyen a kolostorbeli élet. Volt esélyem közelebb
kerülni Istenhez. Jól éreztem magam és nagyon tetszett, hogy ilyen kedvesek voltak a
nővérek és a helyiek.
 Az elcsendesedés és nyugalom hétvégéje volt számomra. Régi sebeket sikerült
valamilyen szinten rendezni magamba.
 Ez a hétvége számomra egy hatalmas lelki feltöltődés volt. Megtapasztalni, hogy
milyen szinte a világ végén, egy dombon élni, fantasztikus élmény volt. Az ottlét
során több olyan ünneplésen is részt vettünk, ami számomra megmutatta, hogy igen is
van még nagyobb szint, ahova fel lehet lépni. A közös vacsorák, programok is jó
hatással voltak rám és így, hogy rákényszerültem a mások felé való nyitottságra, rá
kellett jönnöm, hogy nem csak az a pár barátom létezik, akikkel sok időt töltök el. Az
pedig, hogy volt kutya, macska és közös kártyázás, az már csak hab volt a tortán.
Pascal fogadása lenne erre a jó példa: mindenkinek el kell jönni, akár hisz Istenben,
akár nem. Mert ha valaki lelkileg gazdagodik, az megérte. Ha pedig lelkileg nem
gazdagodna, a társaság miatt megéri, illetve megtapasztalja, hogy bizony ilyen is van a
világon…
 Egy barátságos és nyugodt környezet volt. A programok és a nővérek segítségével
közelebb tudtunk kerülni Istenhez és volt időnk arra is, hogy magunkba nézzünk és
elgondolkodjunk.
 Amikor beléptem a kolostor ajtaján és fogadtak minket a szerzetes nővérek,
megéreztem azt az átható szeretet, amit sugároztak. Befogadtak. Örömmel fogadtak
minket, (különösen Beni, a kutya!) Pénteken volt egy szentségimádás, ami mélyen
megérintett, ekkor éreztem magam a legközelebb Istenhez. A következő napokban
lehetőségünk volt jobban megismerkedni a többi helyről érkezett fiatallal, a közösségi
tagokkal. Nagyon sokat beszélgettünk. El is döntöttük, hogy ide feltétlenül vissza kell

jönnünk! Minden liturgia hatással volt rám, különösen a szombat esti dicsőítés, a
héber táncok a nővérekkel és minden olyan esti óra, amit a kápolnában töltöttem.
Szabadjára tudtuk engedni lelkünket Isten felé és az Ő szeretete betöltötte a lelkünket.
 Ezen a hétvégén befogadott minket egy nagyon kedves szerzetesközösség.
Megtaláltam a békém, még, ha csak másfél napra is. Első lelkigyakorlatom volt, de
még jobb volt, mint amiket hallottam róla. A természet közelsége is megérintett az
ottani kertben.
 Folyamatos vidámság és korlátlan szeretet!
 Szemfelnyitó volt, illetve jó fej embereket ismertem meg.
 A kápolnában annyi időt el tudtam volna tölteni… Legszívesebben még mindig ott
ülnék. Hálás vagyok a hétvégéért, a lelkemben elültetett reményért, az új barátokért, és
alig várom, hogy visszamehessek a kápolnába, ami mindig ott fog várni rám.

Összeállította:

Tóthné Sasvári Szilvia

tanárnő