“Hogy védelmezői legyünk a világnak, ne kifosztói…” – Teremtésvédelmi szakmai nap a Katolikus Pedagógiai Intézetben a Zöld Prohászkával

Szerző: kezelo2 Közzétéve:

Ferenc pápa Laudato sí’ (Áldott légy) enciklikájáról, a teremtésvédelemről szóló szakmai
napot szervezett február 22-re, hamvazószerdára a Katolikus Pedagógiai Intézet. Erre az
alkalomra meghívást kapott iskolánk is, hogy mutassuk be az immár negyedik tanéve működő
Zöld Prohászka programunkat, mint iskolai jó gyakorlatot.
A szakmai nap egészén részt vett kis csapatunk, – Tóth Virág, Vadász Viktória és Póczik
Dorka – és így hallhattuk a délelőtti, tartalmas előadásokat is. Hiteles, teremtésvédelemmel
régóta foglalkozó előadóktól számunkra nagyon értékes gondolatokat hallottunk.
Nobilis Márió atya – Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője – 
előadásában kiemelte, hogy a Laudato sí’ enciklikában a pápa nem csak a hívőket, hanem
„minden jóakaratú embert” megszólít. A pápa, látva a környezeti krízist, mindenkit hív, így az
enciklika nyelve közérthető, nem „belső nyelven” íródott. 

Tényleg, ki akarja elolvasni?

A szentatya hangsúlyozza, hogy a teremtett világ iránti felelősség nem elhatárolódás, keresztényként azt akarjuk hangsúlyozni, hogy MI IS szeretnénk a közös probléma megoldásában részt venni,
van hozzá mondanivalónk.
Márió atya hosszan beszélt a hit és a tudomány viszonyáról, hangsúlyozva, hogy a keresztény
hit racionális, Isten értelemmel megközelíthető és hogy a bölcsesség egyik formáját sem
nélkülözhetjük, vagyis szükségünk van a természettudományok és a teológia megközelítésére
is. Rávilágított, hogy kereszténységnek milyen nagy szerepe volt – azáltal, hogy ésszel is
törekedett az igazság megismerésére – a tudományos kutatás alapelveinek a tisztázásában. A
Teremtés Könyvének szemléletmódja, vagyis hogy a világ Isten alkotása, kezdettől lehetővé
tette a zsidó-keresztény kultúrában, hogy a világot így közelítsük meg, feltéve a
természettudományok alapkérdését: HOGYAN működik a világ? Ugyanakkor a
természettudomány nem adhat választ a MIÉRT kérdésére a teremtéssel kapcsolatban.
Korunkban így még inkább „azonos oldalra” kerül a hit és a tudomány. Habár a
természettudományoktól a mai ember végső és biztos igazságokat vár, maga a tudomány és a
hit is tudja, hogy természettudomány nem tud ilyet adni, tudományos kutatásaink eredménye,
hogy „folyamatosan bővül nemtudásunk listája.”

A végső kérdésekre tehát nem a tudomány, hanem a hit tud választ adni, és a hit azt mondja: a
hívő embernek DOLGA VAN az ökológiai válsággal, mert az morális kérdés! „A külső
sivatagok azért szaporodtak el a világban, mert a belső sivatagok szétterjedtek” – mondja
Ferenc pápa.

Így vizsgálva a környezeti krízist, látjuk, hogy ez a valóság mély megtérésre hív
bennünket.

Dr. Zlinszky János – egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar – 
„A remény-lehetőség? Kötelesség?” címmel folytatta a gondolkodást az enciklikáról.
Kiemelte, hogy a pápa nem csak megszólít minden jóakaratú embert, hanem arra hívja az
egész emberi közösséget, hogy hajtsuk végre a Laudato sí’ enciklikában foglaltakat! Majd
ezek után előadásában olyan alapvető kérdésekre kereste a választ, mint hogy kilátástalan-e a
világ helyzete? Lehet-e még bármit tenni? Értelmes-e egyáltalán a teremtésvédelem? Én, mint
egyén, tehetek-e bármit? A szentatya válasza ezekre a kérdésekre: „Ne csüggedjetek! Ti a
reménység magvetői vagytok!” Mi akkor a keresztény remény, amire hivatkozunk és
támaszkodunk a környezeti krízissel kapcsolatban is? Erény, ami azt jelenti, hogy
Krisztusra tekintve törekszünk az üdvösségre! Következetes magatartás, kötelező érték,
dinamikus hozzáállás az élet nagy kérdéseihez: megismerni a jót, megkülönböztetni a rossztól
és az akarattal döntést hozni a jó mellett. Ugyanakkor kitartani a bizalomban, hogy Isten nem
hagy magunkra küzdelmünkben. Bizalmunk alapja pedig a gondviselés és a megváltás. A
korai keresztényekhez hasonlóan legyen bennünk magabiztosság, ami azt mondja: VAN
JÖVŐ! Az ökológiai megtérés végső soron a megvalósuló remény az életünkben: nem
kívülről, hanem belülről szemléljük a világot, kibontakoztatjuk az emberi kreativitást és
lelkesedést a világ mostani drámai helyzetében. A keresztény reményre ugyanakkor a
józanság jellemző, ami miatt örül a kevésnek is, tudja, hogy a megtérés hosszú folyamat.
Végül Szontagh Katalin tanárnőnek, az esztergomi Ferences Gimnázium tanárának értékes
gondolatait hallgattuk meg arról, hogy mit tanít nekünk a Laudato sí’ enciklika a szeretet
isteni erényével kapcsolatban.
Délután elsőként mi számolhatunk be az iskolánkban zajló örömteli, lelkes és kreatív
teremtésvédelmi aktivitásról. Izgalommal és büszkén meséltük el az elmúlt évek történéseit és
mutattuk be eddigi tapasztalataink tanulságait. A lányok elképesztő bátorsággal szóltak több,
mint ötven tanár kollégához, akik részben online vettek részt a szakmai napon. Úgy éreztük,
hogy amit teszünk az iskolában, összhangban van azzal, amiről a délelőtt folyamán tanultunk.

Aztán egy nagyon inspiráló beszámolót hallottunk a vecsési Petőfi Iskola iskolakertjének a
történetéről. Szívet melengető és lelkesítő volt, azóta sem hagy nyugodni bennünket a
gondolat, hogy kedvezőtlen adottságaink ellenére – nincsen szabad területünk – merjünk
iskolakertet álmodni.

Végül a piarista rend iskoláinak kiforrott és profi Transtevere projektjéről hallhattunk
elgondolkodtató és izgalmas beszámolót.

Kíváncsian és reménykedve várjuk a további jó híreket a Zöld Prohászkáról, az újabb
kihívásokról és új összefogásokról még az iskola falain túl is!

Ferenc pápa imával fejezi be az enciklikáját. Tegyünk így mi is, imádkozzunk a pápa szavait
segítségül hívva:

Ima földünkért

Mindenható Isten,

te az egész világmindenségben, de legkisebb teremtményedben is jelen vagy, és gyengéd
szeretettel veszed körül mindazt, mi létezik.

Öntsd belénk szereteted erejét, hogy óvjuk az életet és a szépsége,

tölts el minket békével, hogy fivérként és nővérként éljünk, és ne ártsunk senkinek!

Szegények Istene, segíts, hogy megmentsük azokat, akik e földön magukra hagyva és
elfeledve élnek, de akik oly értékesek szemedben!

Gyógyítsd meg életünket, hogy védelmezői legyünk a világnak, ne kifosztói, a szépség
terjesztői legyünk, ne a szennyezésé és a pusztításé!

Érintsd meg azok szívét, akik csak haszonra törekszenek, a szegények és a föld kárára!

Taníts meg, hogy felfedezzük minden dolog értékét, hogy ámulattal tekintsünk rájuk, hogy
felismerjük: szoros egységben vagyunk minden teremtménnyel végtelen világosságod felé
vezető utunkon!

Köszönjük, hogy mindennap velünk vagy!

Kérünk, légy segítségünkre az igazságosságért, a szeretetért és a békéért folytatott
küzdelmünkben!

(Ferenc pápa imája)

Tóthné Sasvári Szilvia 

tanárnő

Kategóriák: Gimnázium