RENDKIVÜLI HITTANÓRA BORSODI ERZSI NÉNIVEL ÉS GESZTENYÉVEL

Iskolánk honlapján olvastam Sághi Éva tanárnő részletes beszámolóját az
érzékenyítés, elfogadás témakörében, aminek keretén belül az egyik nyolcadik évfolyamos
osztályának „láthatatlan vacsorát” illetve többek között egy látogatást is szervezett a Café
Collis-ba, ahol fogyatékkal élő alkalmazottak is dolgoznak. Ez a nagyszerű kezdeményezés
indított arra, hogy megkeressem a tanárnőt, és lehetőséget kérjek a 6.a osztályban – ahol Júlia
kislányomat is tanítja hittanból – egy hasonló témájú érzékenyítő óra megtartására.

Végzős hallgató vagyok a Széchenyi Egyetem Közösségi és civil tanulmányok
mesterszakán, ahol „Társadalmi felelősségvállalás, társadalmi aktivitás” tantárgy keretén belül
Borsodi Erzsébet vak csoporttársnőmmel érzékenyítés témakörében vállalkoztunk egy
akcióprojekt lebonyolítására. Itt értek össze a szálak, és ezért kezdeményeztük ennek az
órának a megtartását itt az iskolában, Sághi Éva tanárnőnél is.
Erre a tanórára március 27-én a 6. órában került sor. Nagy szeretettel és nyitott szívvel
fogadott bennünket mind Éva néni, mind pedig a gyermekek. Nagyon érdekes, vidám és
interaktív módon ismerkedhettek meg a diákok Erzsivel és az ő zsemleszínű vakvezető
kutyusával Gesztenyével.

Erzsi nem született vakon. 8 éves volt, amikora jobb szemére elveszítette a látását és
18 éves korában pedig egy reggelen úgy ébredt fel, hogy már nem úgy lát a bal szemével sem,
mint előtte este. Ettől az időtől kezdve elkezdte Istent keresni, mert rengeteg sikertelen
műtéten esett át, és azt érezte, neki már csak Isten segíthet. Attól kezdve Isten felé fordult és
elhatározta, hogy minden jót, amit ebből a helyzetből ki lehet hozni, azt megteszi. Ezáltal
fantasztikus embereket ismert meg, elmondása szerint élete jobb és szebb lett, mint előtte.
Csodálatos helyekre jutott el, azáltal, hogy látássérült és ezen a területen is dolgozik. Így
utazott például a 2000-ben Ausztráliában megrendezett Olimpiára is a kézilabdás lányoknak
szurkolni. Azt sem gondolta korábban, hogy tovább tanul és diplomát szerez, mára pedig
mindez valósággá vált. Kis korában sokat csúfolták, ami miatt gyakran volt szomorú. Néha
még ma is előfordul ez, ilyenkor kinyitja a Bibliát és „ha Isten velem, ki ellenem” vagy
„Istennek minden lehetséges”, vagy további szentírási részekből merít erőt.
Mára már csak egy kicsi látásmaradványa van, csupán fényeket érzékel. Azzal együtt,
hogy valaki vakon vagy valamilyen fogyatékossággal éli az életét, attól még teljes értékű
emberként tud élni. Nem biztos, hogy úgy is született, nem tudhatjuk, mit hozott az élete.
Jelenleg Erzsi is dolgozik, tanul, és korábban már szociális munka alapszakon végzett az egyetemen. Eljár moziba, színházba, sportol, utazik. Vannak olimpiai sportágak, amelyeket a vakok is űznek, például síelés, de ugyanígy meg lehet említeni kedvelt sportnak a snowboardot, sárkányrepülést, raftingolást.

Ma Magyarországon tízezer ember minősül vaknak és nyolcvanezer látássérült
van. Jelenleg kevesebb, mint 200 kutyus van hivatalosan is kiképezve vakvezetőnek. Egy
vakvezető kutya ára körülbelül megegyezik egy középkategóriás új autó árával.

A tanórán először Gesztenye történetével ismerkedtünk meg, akivel körülbelül öt éve
élnek együtt. Azt is megtudhattuk, hogyan is lett Gesztenyéből vakvezető kutya. 8 hetes
korában választották ki az alomból, és bekerült egy un. kölyöknevelő programba. Ez a
program arról szól, hogy valaki (aki nem kell, hogy kutyakiképző legyen), ingyenesen,
önkéntes munkában nagy szeretettel felnevel egy leendő vakvezető kutyakölyköt. Ami fontos,
hogy egy ilyen kölyökkutya megtanuljon az alap illemdolgokon („ül”, „fekszik”, „áll”,
„helyben marad”, „nem fekszik a gazdi ágyába, nem rágja szét a cipőjét, nem lopja el az ételt”
stb) kívül az az, hogy forgalmas helyen tudjon közlekedni, találkozzon más kutyákkal,
macskákkal, és az emberek és állatok társaságát is minél előbb megszokja. Amikor az egy
éves kort elérik, akkor kezdődik meg a hivatásos vakvezető kutya kiképzése. Gesztenye Erzsit
a mindennapjaiban segíti, például a lakásban leesett tárgyakat megkeresni és felvenni,
közlekedésben tájékozódni, akadályokat kikerülni.
Az órán ezt követően, jelentkezés helyett „bekiabálós módszerrel”, a gyerekekkel
együtt összegyűjtöttük, mi jelenthet akadályt egy vak ember számára, vagyis „ha becsuknátok
a szemeteket, milyen akadállyal találnátok szemben magatokat?” Konkrét tárgyak (pl:
jelzőlámpa, tábla, asztal, kő, oszlop, ajtó, fa, kerítés, ablak, stb.) illetve más emberek lehetnek
akadályok. „Egy vak ember tud-e autót, biciklit, tömegközlekedési eszközt használni?”
Megállapítottuk, hogy igen, például: tandem biciklizni tud látóval elől, és hátul utánfutóban a
kutyussal. Minden tömegközlekedési eszközt használhat vak vagy látássérült személy
vakvezető kutyával együtt, vonatot, hajót is, repülőt is. Az utastérben a kutya szájkosár
nélkül lehet. Buszon a sofőr mögött van a vakok és vakvezető kutyákkal közlekedőknek
fenntartott hely.
Átbeszéltük Erzsivel, miben tud neki a mindennapokban Gesztenye segíteni. Hogyan
tud vele közlekedni, tájékozódni, ha csakis rá hagyatkozhat, és nincs más segítsége. A
gyerekek ügyesen kitalálták, hogy vezényszóval. Erzsi először otthon, indulás előtt elkészít
magának egy útvonal tervet, ahová el szeretne jutni. Ezután tud neki Gesztenye segíteni.
Megnézhettük a kutyus hámját, ami akkor van rajta, ha munkában van. Ennek a hámfogónak a segítségével vezeti Gesztenye Erzsit, ez a kutyus munkaruhája. Ebben kapja a vakvezető kutya az utasításokat: „tovább jobbra, balra, előre, zebrához, lépcsőhöz, ajtóhoz buszmegállóhoz!”, stb.) Gesztenye különbséget tud tenni, ha egy másik vakvezető kutyával találkozik vagy egy átlagos kutyus szalad hozzá. Ha hám van rajta, nem szabad megsimogatni, nem szabad hozzászólni, és még szemkontaktust sem szabad vele teremteni, mert ez olyan a számára, mintha a „sofőr szemét befognánk vezetés közben.” Továbbá más kutyákkal sem szabad barátkoznia munka közben, és ő ezt is tudja. Ha odaszalad munka közben hozzá egy másik kutya, vagy a gazdi tájékozatlanságból odaengedi közelébe az ő házi kedvencét, azt Gesztenye kikerüli, hogy ne zavarják a munkában. Ha két vakvezető kutya találkozik, akkor „köszönnek egymásnak” és a viselkedésükből látszik, hogy tudják egymásról, hogy „kollégák”. Felelősségteljes munkát végeznek a vakvezető kutyák, hiszen a gazdájuk, a vakok életére vigyáznak.

Megnézhették a diákok Erzsi igazolványait, korábbi kutyusának a vezetői engedélyét,
saját kitűzőjét, amit a vakok viselnek. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy ők vakok vagy
látássérültek. Erzsi a kutyájával együtt rendelkezik egy vezetői engedéllyel is: a
minisztérium által kijelölt két vizsgabiztos előtt vizsgát tett abból, hogy ők önállóan,
balesetmentesen tudnak közlekedni, és ők sem okoznak másoknak balesetet. Minden
kutyának egyedi orrlenyomata van az azonosításához a chip mellet.

A tanóra végén a gyerekek elpróbálhatták, hogyan kell vak emberhez odamenni,
felvenni vele a kapcsolatot, megérinteni, megszólítani, megkérdezni, hogy miben lehetnek a
segítségére, illetve vezetni, a körülötte lévő tárgyakat megnevezni, testbeszéddel, érintéssel is
kommunikálni. Onnan tudjuk, hogy valaki vak, hogy fehér botja van, ami az egész világon a
vakok nemzetközi jele.

Legvégül a segédeszközökkel ismerkedhettünk meg, amit ki is lehetett próbálniuk a
vállalkozó szelleműeknek. Ilyen volt a „beszélő mérleg”, ami súlyt és űrtartalmat is mér, a
„színfelismerő eszköz”, ami a ruha színére téve bemondta a színt. A pohár szélére tehető kis
sípoló eszköz pedig abban segített, hogy ne töltsünk túl egy poharat folyadékkal. Az önként
jelentkezők bekötött szemmel kitapogathattak tárgyakat, vizet töltethettek kancsóból pohárba,
tojást üthettek fel egy olyan lyukas kanál mélyedésébe, ami elválasztotta a sárgáját a
fehérjétől. A felütött tojásokat Gesztenye boldogan megette.
Említésre került még a pénz felismerő eszköz, beszélő telefon, számítógép és okosóra,
valamint a különféle alkalmazások, amelyek a mindennapi életüket könnyítik meg. Erzsi úgy
vásárol be egy boltban, hogy odamegy a pénztárhoz, mert ott mindig ül valaki és megkéri az
eladót, hogy szóljon egy kollégájának, aki segít összeválogatni neki, amire szüksége van.

A tanóra végén a diákok kíváncsian próbálták fel Erzsi un. „szimulációs szemüvegét”,
amely lemodellezi, hogy Erzsi mennyi fényt lát összesen és megsimogathatták Gesztenyét.

Bízunk benne, ezzel a találkozással egymás irányába is elfogadóbbak lesznek a
diákok, illetve ha fogyatékkal élő emberrel találkoznak, ilyen életállapotról hallanak, a
személyes tapasztalatukból merítve, testvéri szeretettel tudnak majd viseltetni az irányukba.
Reméljük, lesz még további folytatása ennek a kezdeményezésnek is, akár itt az
iskolában, akár egy olyan rendezvény, program keretén belül, mint amilyen a „láthatatlan
vacsora” vagy a szabaduló szobás „Vak szemtanú” izgalmas játék a Győr belvárosának egyik
pincéjében.

Győr, 2023. március 27. 

Pongráczné Erős Annamária,
szülő, tanító/hittanár