Pápai szentmisén jártunk
A pápalátogatás legfőbb eseménye, a Kossuth téri szentmise volt, amelyre egy
lelkes, 48 fős csapat jelentkezett.
Korán, hajnali 5 óra előtt már gyülekezni kezdtünk a győri vasútállomás előtt, és
izgatottan vártuk, hogy megérkezzen buszunk, amellyel elindulunk Budapestre.
Miután felszálltunk Dávid atya, iskolalelkészünk viccesen megjegyezte, „hogy
itt nem lesz alvás”, és tényleg nem volt. Imádkoztunk, és olyan mély
elmélkedést kaptunk Isten szeretetéről, hogy teljesen feltöltődtünk, fáradságot
nem éreztünk, csak azon kaptuk magunkat, hogy 10 perc múlva le kell szállnunk
a buszról. Elindultuk a Kossuth tér irányába, de már akkor, olyan nagy tömeg
jött visszafelé, hogy azt gondoltuk nem próbálkozunk meg oda betömörülni,
inkább keresünk egy helyett, ahol kényelmesen el tudunk férni. Így esett a
választásunk a Szabadság térre, ahol közvetlenül az egyik kivetítő előtt sikerült
helyett foglalnunk. Még tartott a rózsafüzér elimádkozása, amelybe mi is
becsatlakoztunk és a tizedek közt a csodálatos énekekbe. Mire megpillantottuk a pápai mobilt a kivetítőn már megtelet ez a tér is. A Szentatya körbement a Kossuth téren, ahol emberek
tízezrei köszöntötték hangos üdvrivalgással, hatalmas tapssal. Már ez a
momentum meghatotta sokunkat, bár messze voltunk, mégis úgy örültünk mi is,
mintha közvetlen mellettünk haladt volna el…
Elkezdődött a szentmise.
Mindannyiunk kezébe, az önkéntesek által, különkiadású Adroremus volt, így
pontosan követni tudtuk a liturgiát, együtt imádkoztunk a tömeggel egy szívvel,
egy lélekkel. A szentmise kezdetén Horváth Zoltán plébános kiemelte Ferenc
pápa korábbi megszólalását, miszerint azért jön Budapestre, hogy átölelje a
magyarokat, amit mi is megéreztük, hogy átölel, és szeret minket… Az
evangéliumi szakaszt Jánostól olvasták, amelyben a Jó Pásztoról hallhattunk, aki
életét adja juhaiért. Ferenc pápa homíliájában kifejtette, hogy Jézus a Jó
Pásztorunk, aki, mint egy pásztor, aki a nyáját keresi, azért jött, hogy
megkeressen minket, amikor elveszettek voltunk; eljött mint pásztor, hogy
kiragadjon minket a halálból; mint egy olyan pásztor, aki ismeri és végtelen
gyengédséggel szereti juhait – aki az Atya nyájába vezetett és az Ő gyermekeivé
tett minket. Ezután még egy fontos üzenetet adott át nekünk:.
„Nyissuk ki a kapukat, próbáljunk mi is szavakkal, gesztusokkal, hétköznapi
tettekkel olyanok lenni, mint Jézus.” Ferenc pápa arra kérte a híveket
szentbeszédében, hogy váljanak olyan kapukká, amiket senki előtt sem csapnak
be, és amiken mindenki beléphet, és az egyházi közösség nyitottságának
fontosságát is hangsúlyozta. Nagyon sok tanítást kaptunk a Szentatya
gondolataiból, amely mindenkit elért, és vitte haza magával…
Erdő Péter bíboros Ferenc pápa beszédét követően megköszönte az
egyházfőnek, hogy „elhozta hozzánk a dialógus és a béke üzenetét”, illetve azt
is, hogy meglátogatta a szegényeket és a menekülteket – itt jelezte, hogy az
Ukrajnából érkezőkre gondolt – hazánkban. Beszéde végén kérte a pápa
apostoli áldását. Az áldás után felcsendült a himnuszunk, amit a tömeg
meghatódva énekelt együtt.
Életre szóló élmény volt, fogadni a Szentatya áldását, töltekezni kegyelemmel.
A mise után elindultunk hazafelé, és tettünk egy kis kitérőt, ahol megosztottuk
egymásnak a megtapasztalt érzéseinket, gondolatainkat.
Jó hangulatban hallgattuk egymás szavait, és konstatáltuk jó együtt lenni…
Hálával tartozunk a jó Istennek, mi ”prohászkás résztvevők”, hogy részt vettünk
ezen a programon.
Máskor, máshol, más programban is együtt leszünk!
Együtt leszünk?
Sághi Éva
tanárnő
