ZP krónika 2022-2023.

ZP krónika 2022-2023. 

• A Prohászka Napon az osztályok ZP képviselői az egész közösség előtt kiálltak a teremtésvédelem mellett, megosztva személyes motivációjukat. 
• A 10. H osztály kezdeményezte és megszervezte a Gardrób stop kihívást, ami hatalmas siker volt.
• Két pedagógus-Sasvári Szilvia és Kis Katalin tanárnők-,  és egy szülő-Zsbedics Krisztina-elvégezték az első magyar nyelvű Laudato si animátor képzést. (LSA) Ez a katolikus teremtésvédelmi kurzus Ferenc pápa Laudato sí enciklikájának a tettekre váltásáért jött létre.
• A második kihívás a “Natúr karácsony” nagy sikert aratott a diákság körében, sok pályamunka érkezett. 
• Elnököt választottunk, aki egyben a diákönkormányzat alelnöke is lett: Póczik Dorka. 
• A harmadik kihívást a “Passzold vissza tesó”-t  a 10.I osztály szervezte.  Csodálatos sikert hozott: 790 régi telefonkészüléket gyűjtöttünk össze. 
• A Katolikus Pedagógiai Intézet teremtésvédelmi napján a ZP diák képviselői mutatták be az iskolánkban zajló teremtésvédelmi munkát mintegy 50 pedagógus kollégának. 
• Történelmi pillanat: az Apor Iskola diákönkormányzata elfogadta meghívásunkat, és megbeszélést kezdtünk a további együttműködésünkről a teremtésvédelemben. 
• Interjút adtunk a Mária Rádiónak.
• A negyedik kihívás a “Millió lépés” app segítségével indult a 10. N osztály szervezésében. 
• Meglátogatott minket Rácz Boró szociális testvér, aki a Naphimnusz Egyesületben dolgozik a teremtésvédelemért. A következő tanévről ötleteltünk. 
• A második LSA képzésben újabb két prohászkás pedagógus vett részt: Zadravecz Anett és Dani Brigi, és egy szülő is, Horváthné Sándor Tünde! Már hatan vagyunk! 
• Az ötödik kihívás lett az utolsó a tanévben! Dani Brigitta tanárnő csatlakozott a csapathoz, és megtanította a gyerekeket szappant főzni , egyben egy kísérletet is végeztek a diákokkal a háztartási mosószerek élőlényekre gyakorolt hatásairól. 

Nagyon gazdag tanévet zártunk! 

Megkérdeztünk néhány aktív “ZP tagot” arról, hogy hogyan élték meg az idei tanév eseményeit. Balogh Lilla, Horváth Tomi, Kis Hanna, Póczik Dorka, Zsebedics Juli, Zimonyi Dóri, Dani Brigitta és Sasvári Szilvi tanárnő valamit Nagy Gabriella szülő válaszait olvashatjátok:  

Te miért vagy aktív a Zöld Prohászkában? Mi a te személyes történeted, ami miatt fontosnak tartod a teremtésvédelmet? 

BL: Én nagyon örültem amikor idejöttem, hogy van itt ezzel foglalkozó csoport.Máshol nem tapasztaltam ezelőtt ilyet. Nagyon jó ,hogy iskolai szinten is foglalkozunk a témával,felhívjuk erre a diáktársak figyelmét.

Zs.J.: Imádom a természetet, és nagyon elszomorít ami a világban történik. Még mielőtt a suliba jöttem, sajnáltam, hogy a csomagolásmentes vásárláson, a textilszalvéták használatán, hulladékok szelektív gyűjtésén és még sok minden ilyen tevékenységen kívül nem tudtam mit tenni “természetem” megvédéséért és azért, hogy más is alkalmazza ezeket a hétköznapi és  természetvédő tevékenységeket. Így elképesztően örültem, amikor csatlakozhattam a Zöld Prohászkába, tudva, hogy mi mindent tehetek/tehetünk még Földünkért együtt.

HT : Szívügyem iskolánk zöldítése, elmés, jó gondolatok megvalósítása. Egy élhetőbb jövő létrehozása.

P.D: 2 éve vagyok tagja a Zöld Prohászkának, és körülbelül egy éve vagyok, ha mondhatjuk aktív tagja.

Z.D: Már a második éve vagyok Zöld Prohászka tag, de aktív tag az az idei tanévtől vagyok. 

DB: Mint természettudományos tanár már öregdiákként is örömmel láttam a Zöld Prohászkás cikkeket, bejegyzéseket. Így amikor visszajöttem tanítani nem is volt kérdés, hogy szívesen csatlakoznék a közösségükhöz. 

S.Sz.: Az én szerepem csak a segítés, támogatás a ZP-ben. A diákságunk érdeklődése, kezdeményezése miatt indult ez a történet már 4 éve és a járvány után ebben a tanévben új lendületet vettünk. 

Ebben a tanévben mi a legkedvesebb/legemlékezetesebb ZP pillanatod?

BL: A telefongyűjtés és a Prohászka-nap. Szerettem ,hogy tényleg foglalkozunk ezzel,kiállunk mások elé és beszélünk erről. Ez tényleg nagyon megmaradt és örömmel emlékezek vissza.

Zs.J.: A Prohászka napi beszédünk és röviden a történetünk (hogy miért is vagyunk a ZP-ban)  elmondása a legemlékezetesebb és legkedvesebb emlékem az idei ZP pillanatokból. 

PD: Az elmúlt egy évben szerintem nagyon nagy sikereket értünk el, egészen Pestig eljutottunk előadást tartani, Mária rádióba adtunk interjút, valamint nagyon sok megkeresés  is érkezett hozzánk.

Z.D: A legemlékezetesebb pillanatom idén az volt amikor egy gyermekotthonba elvittük azokat a ruhákat amiket a diákok behoztak az iskolába, mert nekik már nem volt rá szükségük, de nem szerették volna a kukába dobni, csak azért, mert nekik már nem kellett vagy kinőtték. Mások örültek neki.

SSz: Számomra kivételesen szép pillanat volt, amikor a ruhaforgó bevételét felajnálottuk a Mélyben és Reményben alapítvány képviselőjének. Megrendítő volt ez a telefonbeszélgetés, ami egyik diákunk és az alapítvány képviselője között zajlott, miközben a szervező osztály hallotta. Úgy éreztem, egyszerre hallottuk meg itt “a Föld és a szegények kiáltását.” A másik nagyon emlékezetes, “történelmi” pillanat pedig számomra, amikor asztalhoz ültünk az Apor Iskola diákönkormányzatának a képviselőivel, és arról beszélgettünk, hogy mit tehetünk együtt a teremtésért. Fantasztikus volt átélni, hogy ezt az együttműködést a diákjaink kezdeményezték, az ő ötletük és szándékuk volt! 

Melyik kihívás tetszett legjobban? Melyiket tartod a legfontosabbnak? 

BL:  A ruhaforgó a többiekkel, az volt nekem a legemlékezetesebb. Fontos ,hogy ne pazaroljunk ruhát,mert az nagyon szennyezi a környezetet. Inkább gondoljuk át mire van szükségünk. De az összes többi kihívás is nagyon figyelemfelkeltő.

Zs.J. Határozottan a telefongyűjtés tetszett a legjobban, amit osztályommal, a 10.i-vel vittünk végbe. Nagyon hálás vagyok a suli lelkesedéséért, és büszke arra, hogy végül 790 db telefont sikerült begyűjtenünk, ami elképesztő!

HT: Nekem a prohászkás ruhaforgó kihívás áll legközelebb a szívemhez! Fontos ha van lehetőség ne újra HASZNOSÍTSUNK hanem újra HASZNÁLJUK

K.H.: Nagyon szerettem az összeset, valamiért a telefongyűjtés ,,megfogott˝ és elgondolkodtatott.

PD: Az idei legsikeresebb kihívásunk (számomra az egyik legkedveltebb) az Gardrób Stop kihívás volt. Eleinte nagyon sok kételyünk volt, hogy egyáltalán ki fog behozni ruhát, nem 

hogy megvenni. Olyan kérdések merültek fel az osztályunk körében hogy “ az nem ciki ha az osztálytársam pulcsijába megyek” vagy “majd láthatom a folyosón a pulcsimat ”

Ilyenkor jöttem rá hogy itt nem csak arról van szó hogy szimplán csak itt csináljuk a kihívásokat, és aki akar az beszáll ( mert ez ugye nem kötelező!!!) hanem a gondolkodás módon kell változtatni, hogy úgymond “menő” lehessen környezettudatosan élni. Próbáljuk minél “fiatalosabban” ( menőbben) végrehajtani a kihívásokat. Online felületen is hirdetjük…( az egész iskolát kiplakátoltuk) 

Z.D: A Gardrób Stop kihívás volt a kedvencem. Nem tudnék legfontosabbat mondani, mindegyik kivívás ugyanolyan fontos, hiszen mindezeknek egy közös célja van, zöldebbé tenni a Földet.

SSz: Habár még nem lezárt, és részben nehézségekkel is terhelt, de nekem a millió lépés volt a kedvencem. Nagy lehetőséget látok ebben, nagyon-nagyon-nagyon nagy lehetőséget, mindenképpen tovább kell gondolkoznunk rajta, hogy hogyan tudnánk a diákságunkat, a családokat az autókból “kiszabadítani.” Úgy érzem, hogy ebben a kihívásban olyan lehetőség van, ami akár az egész város működését is meg tudja változtatni.

NG: Szülőként több szempontból is motiváltnak éreztem magam a „Passzold vissza tesó” kihívás kapcsán. Egyrészt úgy gondoltam, hogy ez a feladat alkalmas arra, hogy a kamaszkorba lépett gyerekeink önállóságát erősítse, hiszen pár ismerőst mindannyian el tudtak érni, így vagy úgy, akitől jó néhány telót beszerezhettek. Másrészt a szülők közötti kommunikáció is élénkült a szervezés során. A kihívás végén meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sok ismerősöm megmozdult a Facebookon közzétett felhívásomra. Örömmel konstatáltam, hogy a jó ügy érdekében milyen sokan és milyen szervezetten megmozdultak, ki az osztály győzelemért, ki  a Föld megmentéséért. Hálás vagyok, hogy ilyen ismerőseim, barátaim vannak.

Mit tanultál idén a ZP kihívásokból? Mi számodra a legértékesebb tapasztalata ennek a tanévnek a ZP-ben?

BL: Hogy ezek a kihívások is összetudják hozni az embereket a csapatmunkára és közösségileg is,hogy jót tegyünk valami érdekében. És hogy az osztályverseny motiváló 😀

Zs.J.: Sok mindent tanultam, de egyet emelnék ki, mégpedig azt, hogy ilyen „kis” és egyszerű lépésekkel/kihívásokkal mennyire fel lehet hívni a figyelmet a környezettudatosságra, ami nem csak a diákokig jutott el, hanem családjukig és még azon túl is, főleg a telefongyűjtésnél.

HT : A „zöld út” a legtöbbször költséghatékonyabb mint a kártékony élet, de több munkát és odafigyelést igényel. 

K.H.: Sokat tanultam a kihívásokról és nem csak a kihívásokról tanultam, hanem osztálytársaimról, hogy ők hogyan tesznek a jövőjükért, környezetükért. 

SSz: Az én legfontosabb tanulságom hogy teret kell adni mindenkinek, aki szeretne bekapcsolódni. Meglepődve tapasztalom a szülők lelkesedését, aktivitását. Ez olyasmi, ami mellett nem mehetünk el!

Szerinted lesz ennek a történetnek folytatása?

BL: Remélem lesz ,elterjed máshol is ,mert ez fontos ügy. A suliban remélem mindenképpen tovább fog menni a “munka” ,hogy  ha ballagás után nem is tudok annyira bele folyni ,azért kívülről is szívesen hozzátennék. 

ZsJ Földünk és környezetünk védelme szinte a legfontosabb a mai világban, ezért hiszem és remélem, hogy lesz ennek folytatása sulinkban és kezdete más iskolákban.

KH: Bízom benne, hogy lesz folytatása, hiszen tenni kell a természetért, az élőhelyünkért, a jövőnkért. És hiszem, hogy ezzel más iskolákat is tudunk motiválni. 

Ahogy a mondás is tartja ,,sok kicsi, sokra megy˝.  

PD: Szerintem ebben az évben közelebb kerültünk a céljainkhoz. De még egyértelműen nem ért véget. Ebben az évben eljutottunk odáig hogy más iskolát is megszólítottunk. Ennek látom a jövőjét, jövőre ezt mindenképpen folytani akarjuk, akár még több iskolával. 

Úgy gondolom az iskolánkba egy igen jó közösség alakult, és szerintem mi fiatalok sokat tehetünk együtt a környezetünkért.

DB: Nagyon örültem, amikor Szilvi néni megkért az idei utolsó, szappanfőző kihívás lebonyolítására. Remélem továbbra is aktív részese lehetek a csapatnak. 

SSz: A “keménymag” már terveket is sző! Szerintem csodálatos folytatása lesz.