Külső tájakon, belső utakon – Zarándoklat Tihanyból Pannonhalmára (június 22-28.)
Külső tájakon, belső utakon – Zarándoklat Tihanyból Pannonhalmára
(június 22-28.)
A mai embernek különösen nagy szüksége van arra, hogy időről időre ki tudjon szakadni az őt
körülvevő hétköznapi mókuskerékből, távolságot vegyen mindattól, amiben él, vágyik arra,
hogy elcsendesedjen, megnyugvást találjon, időt szánjon önmagára és az őt foglalkoztató
kérdésekre.
15 diák társaságában hagytuk hátra megszokott életünket, hogy a magyarországi Szent Jakab-
út Camino Benedictus ágának egy részét járjuk végig gyalogosan a Tihanyi Bencés
Apátságtól Pannonhalmáig.
Zarándoklatunknak két dimenziója volt: egy horizontális és egy vertikális. A horizontális
dimenzió a megtett utat jelenti, melynek során közel 120 kilométert gyalogoltunk hat nap alatt
Szent Márton monostoráig, a Szent István által megerősített szent helyig, ahol a hetedik nap
megpihentünk egy kicsit. A másik dimenzió az az út, amit az ember a szívében és lelkében
tesz meg a Teremtője felé. Az Istenre irányultság, Isten irányába megtett benső út
különböztette meg zarándoklatunkat egy átlagos gyalogos kirándulástól. Az Istenre figyelést
erősítették az állandó programelemek, amelyek visszatérően ismétlődtek napról napra:
Közös ébresztő – a nap témájához kapcsolódó dallal.
Reggeli ima, mely szintén a nap témájának megfelelően kiválasztott zsoltár közös
elimádkozása volt.
Rövid gondolatébresztő lelki impulzus, például Szent Benedek életének egy-egy
mozzanata, szentírási szakasz, mese, történet.
Csendszakasz menet közben, mely segítette az elmélyülést, egy-egy kérdés személyes
átgondolását, a külső-belső figyelem élesítését, s ezáltal a rácsodálkozást a teremtett
világ szépségére.
Emmauszi beszélgetés, ahol a résztvevők ketten beszélgettek út közben adott
kérdések, szempontok alapján.
Kiscsoportos beszélgetés/megosztókör, mely segítette az önreflexiót, a gondolatok,
tapasztalatok megfogalmazását, megosztását adott téma vagy a zarándoklat egy napja
kapcsán.
Rózsafüzér imádság menet közben.
Játék ill. gyakorlat a napi témához kapcsolódóan.
Esti megosztókör napi élmények alapján és ima.
Az egyes napok témái az alábbiak voltak:
1. KIVONULÁS, CSEND (Tihany – Aszófő)
2. FIGYELEM, TERMÉSZET, CSEND (Aszófő – Örvényes – Vászoly – Vöröstó)
3. ÉN MINT ÉRTÉKES GYÖNGYSZEM (Vöröstó – Nagyvázsony – Úrkút – Városlőd)
4. KAPCSOLATAIM (Városlőd – Bakonybél)
5. ÉN ÉS ISTEN – CSODÁK ÉS A GONDVISELÉS AZ ÉLETEMBEN (Bakonybél –
Fenyőfő – Bakonyszentlászló)
6. KÜLDETÉSEM (Bakonyszentlászló – Gic – Ravazd – Pannonhalma)
7. ÁLDOTTNAK LENNI, ÁLDÁSNAK LENNI (Pannonhalma – hazautazás busszal)
A zarándoklat lelki ívét a napi témák mellett a zarándokút mentén található szent helyek és
Szent Benedek életének egy-egy állomása adta. Az Istenkapcsolaton túl zarándoklásunk az
önismeretet, a közösség fejlődését, a testi-lelki felfrissülést, a Gondviselés megtapasztalását,
az életben való eligazodást és a helyes irány megtalálását is segítette. A meglehetősen hosszú
napi távok ellenére a csapat örömmel, vidáman és felszabadultan járta végig az utat.
Végezetül szeretnénk néhány diák gondolatait megosztani a zarándoklatról:
„Elindultam terhekkel, hazaérkeztem nagy szeretettel. Azzal a szeretettel, amit Istentől
kaptam az egész út során. Megtaláltam a csendben, az emmauszi beszélgetésekben, egy-egy
kedves mosolyban, szóban és a barátokban. Ez a zarándoklat megtanított, hogyan legyek
önmagammal békében és csendben. Arra, hogyan tudjak nyitott lenni másokkal, elfogadóbb
és türelmesebb.” (Babos Katalin, 11. I)
„Rengeteg kedves emlékkel és hálával a szívemben jöttem haza a zarándoklatról. Az egyik
legmeghatározóbb élmény számomra, amit még biztosan sokáig elő fogok hívni, az emmauszi
beszélgetés volt. Örömmel töltött el, hogy ezáltal közelebb kerültem pár zarándoktársamhoz,
akikkel előtte nem tudtunk annyit egymásról. Nyíltan és bizalommal osztottuk meg a
gondolatainkat egy-egy témával, kérdéssel kapcsolatban. Az út során megtanultam, hogy Isten
mindig kísér bennünket, nem számít merre járunk, milyen mély erdőben, hosszú mezőn,
milyen magas hegyeken vagy kacskaringós utakon. Úgy érzem, a zarándoklat segített nyitni mások felé, és örömmel ismerkedtem meg új emberekkel. Hálás vagyok az együtt töltött napokért, a zarándoktársaimért, a rengeteg nevetésért, és a Tanárnők munkájáért.”
„Remekül éreztem magam a táborban, csodálatos volt a csapat, igazán kedvesek és
humorosak. Ez az út a csendszakaszoknak hála megtanított kiüríteni az elmémet, csendben
imádkozni, az Isten jelenlétében lenni, feszegettem a saját határaimat, hiszen elég nagy
távokat gyalogoltunk, és a végére sikerült sokkal nyitottabbá válnom. Sok mindent
másképpen értékelek ezek után. Arra is ráébredtem, hogyha teljesen rábízom magam az
Istenre, akkor Ő biztosan a jó útra fog terelni engem és a gondomat viseli. Hálás vagyok a
hívásért, amit Tőle kaptam és azért, hogy nem fordultam vissza. Ami számomra talán az egyik
legmeghatározóbb volt az az, amikor megérkeztünk Pannonhalmára. Olyan érzés volt, mintha
hazaértem volna. Biztos vagyok benne, ha még lesz ilyen zarándoklat, akkor jelentkezem rá.
Csodálatos volt ez a hét, valóban feltöltődtem, szereztem pár barátot és rengeteg varázslatos
élményt. Nagyon örülök, hogy végigcsináltam, álmomban sem mertem volna gondolni, hogy
ennyi mindennel leszek gazdagabb.” (Gede Patrícia, 9. I)
„Félve indultam el, de így visszagondolva örülök, hogy elmentem, mert nagyon jól éreztem
magam. Rendkívül jó volt a társaság, új barátokat szereztem és igazán önmagam tudtam lenni,
mindenki elfogadó volt a másikkal szemben. Az úton Isten végig kísért minket, jó időjárást
fogtunk ki minden nap, senki sem sérült meg, és békesség uralkodott közöttünk annak
ellenére, hogy nagyon vegyes volt a csapatunk. A páros beszélgetéseket, valamint a
csendszakaszokat nagyon élveztem. Örülök, hogy részese lehettem ennek a zarándoklatnak és
remélem, hogy jövőre is lesz, mert én szívesen végig csinálnám újra.” (Pákozdi Elizabet
Georgina, 10. I)
Botosné Mészáros Krisztina és Kis Katalin
Zarándoktábor-vezetők
