Halottak napja, Mindenszentek, Halloween

Szerző: kezelo2 Közzétéve:

Halottak napja, Mindenszentek, Halloween

Halottak napja

Fontos, hogy emlékezzünk elhunyt szeretteinkre, de még fontosabb, hogy imádkozzunk értük! Ezt bármikor és bárhol megtehetjük, de a katolikus egyház kiemelt egy napot, a halottak napját (november 2.), amikor kifejezetten halottainkért, és minden halott embertársunkért imádkozunk.
Az imának ereje van, az ima sohasem hatástalan. Az imában Istent kérjük, hogy segítsen, és Isten mindig hajlandó segíteni. Az ima a hatalmát Istentől nyeri el. Amikor a holtakért imádkozunk, azt kérjük Istentől, hogy rövidítse meg, könnyítse meg vezeklésüket. Hibáikat, bűneiket, mulasztásaikat ugyan megbánták, de nem tudják jóvá tenni, csak „jóvá tudják szenvedni”. Ebben tudunk nekik segíteni imáinkkal, bár mi magunk is csak gyarló emberek vagyunk.

Mindenszentek

A katolikus egyház a halottak napja előtti napon, november elsején tartja meg Mindenszentek ünnepét. Ezen a napon nem csak azokat a szenteket ünnepeljük, akik fel vannak jegyezve az Egyház emlékezetében, hanem mindenkit, aki halála után üdvösségre jutott, mindenkit, aki már levezekelte a
bűneit. A mindenszentek ünnepe az üdvözült, célba ért emberek ünnepe, akik már békében és boldogságban, Istent színről-színre látva örökké élnek Isten országában.
Az üdvözültek szívesen segítenek imáikkal rajtunk, élő embereken, és a haláluk után vezeklő embereken is. Máskor is kérhetjük, de Mindenszentek ünnepén kifejezetten kérjük őket, hogy imádkozzanak, könyörögjenek Istenhez az élőkért, és a holtuk után vezeklőkért.

Halloween

Az utóbbi évtizedekben Magyarországon is divat lett ez az Amerikai Egyesült Államokból származó ünnep. Témája ugyan a halál körül forog, de hangulata és tartalma teljesen más, mint Mindenszenteké, illetve a Halottak napjáé.
Halloween (október 31. éjszakája) egy jelmezes, álarcos buli, a farsanghoz hasonlítható, de itt kísértetek, szörnyek, boszorkányok, múmiák és vámpírok kavarognak a síri lények farsangján. Ezt a tartalmat jól fejezi ki a halálfejet formázó töklámpás, a Halloween jelképe is. Halloweent látva az első, ami feltűnik, a bohóckodás és az ijesztegetés, ami sehogy sem illik a halottaira emlékező, értük imádkozó ember érzelemvilágához.
A divat és az üzlet lép elénk másodszor Halloween kapcsán, bár ezek más
ünnepekre is rátelepszenek. Eszünkbe juthat a kulturális gyarmatosítás fogalma is. Amerikai filmeken árad felénk az amerikai életforma és gondolkodásmód, amerikai gyorsétkezdébe
térünk be a mozi után, és itt van Amerikából a Halloween is.

A keresztény ünnepek ellen tudatos támadásokat tapasztalunk. A keresztényellenes erőknek sikerült elérniük, hogy Húsvét sokaknak csak egyfajta tavaszünnep, melynek jelképe a húsvéti nyuszi. Fogalmuk sincs arról, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepéről van szó, Jézus Krisztus megváltást hozó haláláról és feltámadásáról. Szent Miklós püspökből pedig Télapó lett, azaz egy valóságos emberből mesefigura. Karácsonyból sok helyen fenyőünnepet, rosszabb esetben télünnepet csináltak. Örüljünk, ha a szeretet ünnepének tartják, így legalább csökevényesen megmaradt valami az eredeti tartalomból. Nem lóg ki ebből a sorból az a törekvés sem, hogy egy idő után Halloween–módon és ne keresztény módon gondolkodjunk a halálról és a halottakról.

Krisztus után 840 körül IX. Gergely pápa november elsejére helyezte át Mindenszentek ünnepét. Többek között azért, hogy a kelták (írek) pogány, visszatérő holtakkal és kísértetekkel kapcsolatos ünnepére keresztény választ adjon:
A halottak Istennél vannak, nem térnek vissza. Örök sorsuk kétféle lehet. Ha még a földi életükben megbánják bűneiket, akkor egy véges ideig tartó vezeklés után üdvözülnek, ha megátalkodottan,
csak azért sem bánják meg bűneiket, akkor örökre elkárhoznak.

Az Egyház senkiről sem állítja, hogy elkárhozott, reméli, hogy a legnagyobb bűnösök is bűnbánatot tartanak legkésőbb az életük utolsó pillanatában. A holtakkal való törvényes kapcsolat csakis egyedül az értük mondott ima, minden más praktika, idézés Isten határozott parancsa szerint tilos, mert az a sátán felé tett lépés, és valójában nem a halottakkal, hanem a démonokkal való kapcsolatfelvétel. A keresztény ígéret pedig nem a holtak kísértetként való visszajárása, hanem a
megdicsőült testben való feltámadás, és az üdvözültek boldog, örök élete Istennel annak, aki megtartja Isten – mindig az ember javát akaró – törvényeit, és megbánja a bűneit.

A századok során a pogány ünnepből népszokás lett, (olyasmi, mint nálunk a busójárás), s így került át Amerikába. Ott a legnépszerűbb gyerekünnep vált belőle, házról-házra járva játékos kéregetéssel, sütizéssel, bulizással, kalózokkal, filmekből ismert szereplőkkel egybekötve. ( Amerikában, ahol nincs farsang, Halloween tölti be a jelmezes mulatság szerepét, s ezért a felnőttek körében is nagyon kedvelt.) A 20. században az újpogány, sátánista csoportok ismét az eredeti, pogány vallási tartalmakat élesztették újra, nekik Halloween lett az egyik legfőbb ünnepük.

A katolikus egyház nem ünnepli Halloweent, mert az eredeti és a mai, szelídített formája is a sötétség lényeit sztárolja és reklámozza, ezzel közelebb visz hozzájuk, az ő hazugságaikat terjeszti a halálról és a halottakról, és persze nem tud segíteni, és nem is akar segíteni a holtakon.
A Halloween a fentiek alapján nem ártatlan játék, akkor sem, ha annak tűnik! De tegyük fel, hogy csak szórakozás, és semmi veszély sincs benne! Akkor is enyhén szólva ellentmondásos, ha egy Istenben hívő ember az Isten ellenes erők jelmezeivel, jelképeivel zsúfolt összejövetelen vesz részt!
A mai, 21. századi Magyarországon hasonló a helyzet mint egykor, a középkori Írországban. Rajtunk áll a döntés, hogy az Istennel szemben álló alvilági szörnyek báljában akarjuk magunkat jól érezni, vagy Istenhez imádkozunk a halottainkért!

Braunsteiner Péter

Kategóriák: Prohászka