A 6. b osztály Héderváron

Szerző: kezelo2 Közzétéve: 2023.11.06.2023.11.06.

A hajnali nagy esőzés utáni pocsolyákat a reggeli induláskor még át kellett lépni, és az autóbuszunk
ablakán is még csorgott le az esővíz, de már látszott, hogy ma különleges napunk lesz. Ezen a szerdai napon Hédervárra indultunk az osztállyal egy őszi kirándulásra. Mint megtudtuk, Éva néni különleges napja szintén Hédervárhoz kötődik, ugyanis az ottani kastélyban volt az esküvője.  Ráadásul a kastélyt ezúttal csak a mi kedvünkért nyitották ki és tették látogathatóvá.
A közel egyórás odautat néhányan ajándék alvásidőnek használtuk fel, figyelmen kívül hagyva mások élénk beszélgetését, de olyanok is voltak, akik inkább zenét hallgattak és közben a tájat figyelték.
A kis falu, Hédervár nagyjából annyi éve áll fenn, mint ahány ember jelenleg lakja. Legfőbb ékessége a kastély, így ez volt látogatásunk első célpontja. A 12. században Héder lovag II. Géza királytól kapott birtokán építtette azt a várat, amely a mostani kastély elődjének számít. A tatárjárás és egyéb viszontagságok miatt lepusztult várat később reneszánsz és főleg barokk stílusban felújították, majd a 20. század elején Khuen-Héderváry Károly, Magyarország egykori miniszterelnöke jelentősen átépíttette, ekkor készült el a reprezentatív nagyterem, a vadászterem és a szalonok sora. Még ezen a borongós őszi napon is gyönyörű felvételeket tudtunk készíteni például a kastélyudvarban álló hatalmas platánfáról és a kastélyhoz tartozó kápolna díszes freskóiról.
Utunk ezután az önkormányzat parkjába, egy krumplibogarat ábrázoló szokatlan szoborhoz vezetett.
Állítólag itt észlelték először ezt a kártékony rovart a második világháború után, és sokáig azt hitték,
hogy szándékosan hozták be nyugatról, hogy tönkre tegyék vele a magyar gazdaságot. A szobor másik érdekessége, hogy a helyiek elmondása szerint régi Lenin-szobrokból öntötték.
Következő állomásunk a 13. században épült Boldogasszony-kápolna volt, ahol imáinkkal az izraeli-
palesztin háború áldozataira gondolva elmondtunk két Miatyánkot és két Üdvözlégyet. A kápolnában
található Szűz Mária több mint 500 éves, fából készült szobra, amelyet II. József rendelete alapján
textilruhába kellett öltöztetni, és ez a hagyomány ma is tartja magát: egyházi ünnepeken hat
különböző ruhát adnak rá. Számunkra kicsit furcsa volt belegondolni, hogy az említett Khuen-
Héderváry Károly szívét külön őrzik egy díszes urnában, ezen a helyen, bár sírhelye a kápolna
közelében lévő, úgynevezett „Árpádfa” törzse mellett található.
A legenda szerint Árpád vezér ehhez a kocsányos tölgyhöz kötötte a lovát. Mára a fa egy része
elpusztult, de a megmentett ága ma is zöldell. Ez azt jelképezi, hogy mi magyarok is ilyenek vagyunk: a minket ért csapások ellenére mindig újra fel tudunk állni, meg tudunk újulni.
Miután ennyi mindent láttunk és megtudtunk, következett a nap fénypontja: a palacsintázás és
pizzázás. Eddigre a nap is kisütött, megbeszéltük a nap eseményeit, kicsit kieresztettük a gőzt
focizással, kártyázással, és próbáltuk elérni, hogy az étterem melletti forgalmas úton haladó
kamionok dudáljanak nekünk. 
Késő délután indultunk vissza Győrbe, tele élményekkel, egy picit fáradtan, várva, hogy beszámoljunk szüleinknek, családtagjainknak erről az őszi szünet előtti utolsó kirándulásról.