A 12. évfolyam zarándoklata Medjugorjéba – 2023 ősz
A 12. évfolyam zarándoklata Medjugorjéba
A célba érő zarándoklat
Mikor először megtudtam, hogy az egész évfolyam megy Medjugorjéba, akkor megijedtem,
hogy ki fog menni? … de bíztam Dávid atyában, hogy majd megfűzi az embereket, és hogy sokan
eljönnek. Hát, ez végül így is lett, és szép számmal sikerült elzarándokolnunk Boszniába.
Nagyon örültem, hogy ennyien lejutottak oda, hiszen tudtam, hogy ez érettségi előtt a legjobb
választás, hogy mindenki egy kicsit megnyugodjon, és tudja magában rendezni a dolgait, amik éppen megnehezítik a mindennapokat! Ezért örülök, hogy sokan adtak ennek az útnak egy esélyt, és eljöttek.
Én már kétszer is voltam lent az ifjúsági fesztiválon, és mindegyik erős nyomot hagyott bennem, úgyis mondhatnám, hogy felejthetetlen élmény, ami ott történik az emberrel, és egy életen át végigkíséri. Rengeteg minden zajlik le ott egy emberi lélekben, néha leírhatatlan változások mennek végbe, ami persze nem mindenkivel esik meg, de a legtöbb nyitott szív meggyógyul ott.
De hogy mit is csináltunk most? Hát ott kezdődtek csak az igazán izgalmas részek! Odafelé úton a szokásos rózsafüzér-tucatot elmondtuk, hogy sikeres legyen a zarándoklat, majd az atya adott pár fontos leírást a helyről, hogy mért is tartunk épp oda. Amikor megérkeztünk, kedves fogadtatásban volt részünk, és egy jó szállásunk volt. Majd az első nap felmentünk a Jelenések hegyére, ahol – Dávid atya elmélkedésének köszönhetően – sok élethelyzettel találhattuk szembe magunkat, majd mindezek után volt lehetőség magunkba nézni, megtalálni a csendességben az Istent, aki elkezdi gyógyítani a lelkünket. És mindenkire máshogy hat ez az érzés, de legbelül mindekinek jólesik a nyugalom, amikor csak maga lehet.
Másnap a keresztúti hegy megmászása volt a nagy megpróbáltatás, ahová sokan mezítláb mentek fel, ezáltal megtapasztalhatták az állandó fájdalmakat, és azok elviselését. Itt is szintén sok minden a felszínre került bennünk, az atya elgondolkodtató szavai segítségével. Sokan le tudták tenni a terheiket, amiket régóta hurcoltak magukkal, vagy éppen valamiben megértésre tudtak találni. Ezek a
legnagyobb ajándékok, amiket ott meg lehet kapni, és nekem még ehhez hasonlókat nem sikerült máshol megtapasztalnom. Ezért hálás vagyok, hogy ennyiszer lejuthattam, mert mindig van bennem egy vágy, hogy visszamenjek, és rendezzem az életemet. Ez volt tehát a két nagy hegy, Isten és mi a nehézségeinkkel, amit – úgy gondolom – , hogy sokaknak sikerült otthagynia, elrendeznie magában, és valamilyen szintem mindenkinek megtapasztalni egy kicsit a nyugalmat és a békét. Talán ez volt a legfontosabb célja az egész utunknak. És persze, ami még fontos része volt az ottlétünknek, az a gyónás volt, amiben mindenkinek része lehetett, és ez is egy nagy lehetőség volt arra, hogy megszabaduljunk a sok nyomasztó dolgainktól, és felszabadultabbak lehessünk. Ezt sokszor csak később tapasztaljuk, hogy mi minden is van ránk jó hatással!
Emellett meghallgattunk két nagyon klassz tanúságtételt, ami szintén erős nyomot hagyott az emlékezetünkben. És természetesen, részt vettünk miséken és szentségimádáson is, ahol rengeteg emberrel voltunk együtt, és ez is egy erős és jó közérzetet teremtett számunkra.
Még ezeken túl is nagyon jól éreztük magunkat. Sok szabadidőnk volt, és voltak lazítós programok, mint a mostari városnézés és az utolsó napi, Makarskán való pihenés és fürdőzés. Mindenek felett egy nagyon jó lehetőséget adott, hogy olyan emberekkel is beszéljünk, akikkel eddig még nem tettük ezt meg. Minden esetre – bárhonnan is nézzük ezt a “kirándulásunkat”- jó végkimenetele van.
Egyszóval Medjugorjéba megéri elmenni!
Elmondhatom, hogy a legjobb érzés volt számomra a buszon az évfolyamtársaim és legfőképp a tanáraim beszámolóját hallgatni. Sok mély megosztás történt, ami eddigi három évemet alátámasztotta, hogy mit is keresek én a Prohászkában. Egyszóval, csak szeretném megköszönni hogy itt tölthettem a gimnáziumi éveimet, és hogy ilyen sok jófej tanár taníthatott, nemcsak az alapvető tananyagokra, hanem az élet nagy feladataira is. És hogy a nagybetűs életre már egyenesbe állítottak… Ezt máshol nem kaphattam volna meg. Köszönöm a tanáraimnak, Dávid atyának és a sulis társaimnak ezt a sok feledhetetlen élményt!!!
Török Annamária 12. N
Megnyugvás Medjugorjéban
Már sok jó dolgot hallottam a medjugorje-i “kirándulásról”, emellett legjobb barátnőm is szorgalmazta, hogy menjek vele, mert ő már kétszer volt, és nagyon élvezte. Nemrégiben egy súlyos haláleset is sújtotta a családom, emiatt elég összetört állapotban voltunk lelkileg. Megmásítva első
elhatározásomat arról, hogy nem megyek, úgy döntöttem, hogy mégis adok neki egy esélyt, mi
baj lehet belőle? Életem egyik legjobb döntése volt, hatalmas megnyugvást és békét adott.
Biztos vagyok abban, hogy ha nyáron is lesz lehetőségem menni, akkor ismét megyek!
Horváth Liza 12. N
Köszönet a medjugorjei élményekért
Az Iskolánk 12. évfolyamos tanulóinak lelkigyakorlata második éve szerveződik meg Medjugorjeba. Ezúttalis nagyon jól sikerült, köszönhetjük az iskolalelkészünknek, Simon Dávid atyának a kiváló szervezést.
A zarándokút október 26-én indult, hajnalban. A különböző fennakadások miatt 15 óra elteltével érkeztünk meg Medjugorjéba. Személyes véleményem szerint, amint leszálltunk a buszról érezhetővé vált, hogy valami más, valami különös, valami nem szokványos vesz bennünket körül.
Másnap a Jelenések-hegyén vált egyértelművé ez az érzés, melyet mérhetetlen nyugalomként tudok leírni. Többek is mesélték, hogy ugyanígy éreztek. A harmadik nap a Križevac megmászásával kezdődött, amire a bevállalósabbak mezítláb indultak. Az Atya ajánlására, idézem: „Úgy nagyobbat ad”, többekkel együtt én is így tettem. Megtapasztaltuk, ez valóban így is volt, mivel egy keresztutat jártunk végig, és így jobban bele tudtunk érezni Jézus Krisztus szenvedéseibe.
A negyedik nap egy magyar nyelvű szentmisével kezdődött, melyet Dávid atya mutatott be. A nap délutánját kettő tanúságtétel indította a Cenacolo-házban, ezt követően ellátogattunk Mostar városába, mely egy jellegzetes balkáni település.
Az utolsó napon korán indultunk, mivel útközben megálltunk a tengernél, Makarska városában.
Esténként szentmiséken vettünk részt, ezzel mintegy bekereteztük, lezártuk a napunkat.
Dávid atya mellett köszönetet mondunk Püspök úrnak a lelki és anyagi támogatásáért, Igazgató asszonynak, amiért pártfogolta, hogy részt vegyünk ezen a zarándokúton. Köszönetet mondunk még Toninak, aki a szállásunkat biztosította, és köszönhetjük a közösen megélt élményeket az osztályfőnökeinknek, akik elkísértek bennünket az úton.
Károli Tamás Máté 12. N
Családdá váltunk Medjugorjéban
Temérdeknyi szeretet,hála és béke, ami átjárta szívünket! Minden embernek megvannak a saját keresztjei az életben, így indultunk mi is útnak a 12.évfolyam zarándokútjára Medugorjéba! Lelki megnyugvás és béke járta át testünket, lelkünket minden egyes nap, és mindezt Istennek köszönhetjük!
Ami engem nagyon megérintett: látni azt, hogy több ezer ember imádkozza a rózsafüzért, köztük a mi iskolánk diákjai is, majd az estét misével és szentségimádással végeztük! Az osztályunk – és egyben évfolyamunk is – , azt hiszem, hogy nem osztályként és egy iskola diákjaiként tértünk haza, hanem egy igazi nagy családként!
Molnár Nóra 12. N
Osztályfőnökök: Vidáné Zalka Klára, Ács Miklósné, Zimonyi Katalin
