Tisza-tó, az ember alkotta paradicsom

Tisza-tó, az ember alkotta paradicsom, kritika

A Tisza-tó, az ember alkotta paradicsom Szendőfi Balázs rendezésében készült el, aminek bemutatója 2023 szeptemberében volt esedékes.

A Tisza-tó egy mesterséges tó, amit eredetileg a folyó szabályozása és a vízellátás optimalizálása végett hoztak létre a 60’-as és 70’-es évek között. 1999-ben az UNESCO Világörökség része lett. 

A narrátor az a Ljasuk Dimitry, aki szinte gyerekeként szereti a Tisza-tavat. Ő vezet minket végig egy éven keresztül és ebben az intervallumban bemutatja ezt a csodálatos helyet A-tól Z-ig.

 A vágóképek és drónfelvételek gyönyörűek, ötletesek és vetekednek a nyugati filmekével. Láthatunk réti sast vadászat közben, illetve újszülött mocsári teknősöket keresgélni útjukat az életet jelentő víz felé.

A főszereplő Ljasuk Dimitry ambivalens érzéseket képvisel az egész film során. Egyfelől elcsodálkozik ezen a ’paradicsomon’, annak ellenére, hogy már több évtizede járja útjait és evez vizein. Hihetetlen jó minőségű és közeli felvételek láthatók, különböző madarak fészek rakásáról, párzásáról, illetve a kicsinyek neveléséről és táplálásáról. A vízi világ bemutatása rendkívüli vízalatti felvételekkel van megfűszerezve. Az ezeket körülölelő narráció néhol humoros, boldog és van, hogy Dimitry megszemélyesít egyes állatokat és a közöttük feltételezhetően történő párbeszédeket játssza el.

Az érem másik oldalát a tóra leselkedő veszélyek bemutatása jelenti.  Szót ejt a Távol-Keletről betelepített állatfajok térnyeréséről a hazai fajok kárára, valamint arról is, hogy az embernek a kötelessége gondoskodni a tóról, viszont ezt nem teszi meg kellően. Sok jelenetben láthatunk motorcsónakokat, valamint égetett hulladékot is és ekkor megdorgálja az embert, hogy a Tisza rengeteg értéket ad az embernek, viszont nem becsüljük ezt meg és nem megfelelően tartjuk karban. Dimitry nem tartja pozitívnak azt a turisztikai növekedést a tó környékén, ami az utóbbi években, évtizedekben megjelent.

A filmben véleményem szerint kiemelkedő a hangjáték, egyrészt maga a természet hangja, másrészt a zenék, amik megjelennek a filmen keresztül legyen az egy ’csata’ jelenet ragadozó és préda közt vagy egy kellemes látkép a tóról.

Dimitry a film végén döntés elé állítja az embereket a tó jövőjével kapcsolatban: Egy kiszikkadt pocsolyává tesszük vagy megőrizzük paradicsomként?

Én úgy gondolom két fontos dolgot foglal magában a film. Elsőként megmutatja azt, hogy miért kell védenünk a környezetünket. Másrészt szerintem a magyar filmkészítést egy új, igényesebb pályán indíthatja el. A film egy remek narratívát visz végig  humoros, néhol, pedig komoly hangvitelű körítésben. Még annak is tetszeni fog, aki nem egy természetbe járó típus!

Kiss-Cziráki Attila

11. I