Heródes, mit segít a bűn?

Heródes, mit segít a bűn?

Máté evangéliumában olvashatunk a betlehemi
gyermekgyilkosságról. A napkeleti bölcsek a csillagot követve
Jeruzsálembe érnek, és Heródes királynál érdeklődnek, hogy
hol van a zsidók újszülött királya? Heródes színlelt jó
szándékkal fogadja őket, de valójában a gyermek életére tör,
mert félti tőle a hatalmát. Mivel csak azt tudja, hogy
Betlehemben kell megszületnie a Messiásnak, megöleti az
összes betlehemi fiúgyermeket kétévestől lefelé. (Máté
evangéliuma, 2. fejezet)
Nem célunk, hogy ezt a szöveget részletesen, tudományos
alapossággal elemezzük, sem az, hogy például Heródes
gonoszságáról, vagy az ártatlan áldozatokról, és
hozzátartozóik fájdalmáról, szenvedéséről szóljunk. Csupán
fel szeretnénk hívni a figyelmet egy olyan megközelítésre,
amelyet a keresztény ókor legnagyobb költője, Prudentius
fogalmazott meg tömören és zseniálisan:
„ Mihaszna ennyi szörnyűség,
Heródes, mit segít a bűn?
Viszik a pusztulás közül
Az egy Krisztust sértetlenül!”
Nem csak Heródes bűne, hanem minden bűn, legyen kicsi
vagy nagy, a mienk vagy másé, rombol és pusztít, károsít és
bemocskolja azt, ami jó, szép, hasznos, értelmes, vagy
egyszerűen csak ártatlan. De eléri-e a kitűzött célját a bűn?

Sokszor úgy néz ki, hogy igen, és a gonoszság, az aljasság lesz
az, ami diadalt arat. Így történt a két évezreddel ezelőtti
Betlehemben is. Rengeteg kisgyermek halt meg ártatlanul
Heródes hatalomféltése miatt. De elérte-e a célját Heródes?
Elpusztította-e a kis Jézust, megölte-e a Messiást? Nem! Pont
az a gyermek siklott ki a gyilkosok kezei közül, akinek a halálát
legfőképpen kívánta Heródes! Minden látszat ellenére
hoppon maradt, célt tévesztett, felsült! „Viszik a pusztulás
közül az egy Krisztust sértetlenül!” Aminek, akinek meg kell
maradnia, az megmarad, az megmenekül! Isten terve
megvalósul, bármennyi akadályt gördítenek elé, bármilyen
erősen ellene szegülnek, bármekkora hatalommal küzdenek
ellene!
Az 1950-es évek Magyarországán, amikor tombolt a Rákosi-
rendszer kommunista diktatúrája, és szétverték az egyházat,
akkor is maradtak Istenhez hűséges emberek, csoportok, akik
továbbadták az élő hitet. Aminek meg kellett maradnia, az a
beton alól is kinőtt! S a többiek, akiket feloszlattak,
szétkergettek, börtönbe csuktak, megöltek, vagy „csak”
lehetetlenné tették a működésüket, azok nem voltak már
fontosak Isten terveiben? Hiszen nemcsak idejétmúlt ,
kiüresedett, hatástalan intézményeket, szervezeteket töröltek
el, hanem életerős, hatékony, korszerű, lelkes, igaz
keresztény életet élőket is tönkretettek, és Isten ezt hagyta!
Istennek ők nem számítottak már? Dehogynem! Olyanok
voltak ők, mint a betlehemi gyermekek, akiket zsenge
korukban fosztottak meg életüktől, kibontakozási

lehetőségeiktől. Isten értékeli őket, és gondoskodik róluk, de
másként, mint azt mi gondoljuk. Bízzuk Őrá!
Prudentius valami fontos dologra érzett rá! Ez a mintázat
sokszor lejátszódott már, és le is fog játszódni rengetegszer
az emberiség történetében. A sötétség erői ütik, vágják, irtják
mindazt, ami közelebb visz Istenhez, de sosem tudják teljesen
elpusztítani! Ami a legeslegfontosabb, az garantáltan
megmarad, megmenekül! Csak azt nem tudjuk, hogy Isten
szemében mi a legeslegfontosabb. Lehet, hogy az, ami
jelentéktelennek látszik, ezt nem tudhatjuk. S ez nem csak a
világtörténelemre, vagy az egyházra igaz, hanem saját
életünkre is érvényes! Ha bűnt követek el, úgy járok mint
Heródes, aki azt hitte, hogy mattot adott Istennek, és nem is
sejtette, hogy ő kapott mattot Istentől. Lehet, hogy el kell
fogadnom egyes helyzetekben Jézus kis vértanú kortársainak,
az aprószenteknek a sorsát, veszni kell hogy lássak valamit,
ami fontos nekem, akár az életemet is, és áldozatom eltereli
az üldözők figyelmét, s megmenekül az, akinek, vagy aminek
meg kell maradnia, aki vagy ami fontosabb, mint én. De
reményünk van arra is, hogy ügyünk Isten terveiben
megmaradásra, megmenekülésre, győzelemre hivatott, s
akkor a kisded Jézushoz hasonlóan átélhetjük, hogy:
„ A kortárs vér folyóiból
épségben Krisztus egyedül
és érintetlen fölmerül.”

Braunsteiner Péter

tanár