Lelki napon a 9. N osztály
Lelki napon a 9. N osztály
Húsvéti készületünk fontos állomásaként a Bakony keleti lankái között található búcsújáróhelyre, Bodajkra látogattunk. A település templomának falai Szent István királyunk egykori kápolnájának falai fölött állnak. A nap során Író Sándor atya volt a „házigazdánk”, akit arra kértünk, hogy legyen segítségünkre lelki harmóniánk megújításában. Elsődleges célul azt tűztük ki magunk elé, hogy a kálváriadombon kis kápolnákat formázó stációk előtti közös elmélkedések révén felül emelkedjünk belső szétszórtságunkon.
Megérkezésünket követően egy váratlan felajánlás eredményeként lehetőségünk nyílt arra, hogy egy helybeli hölgy – Ági néni – révén egy rögtönzött tájékoztató során röviden megismerkedjünk a Segítő Szűz Mária kegytemplom és a kegykép történetével. Érezhető volt, hogy „idegenvezetőnk” sok szeretettel és nagy odaadással velünk megosztott gondolatai csupán egy kis ízelítőt jelentettek. A kegyhely valódi megismerése túl mutatott a rendelkezésünkre álló időkereten.
Magunk mögött hagyva a templomot és a zarándokudvart, a kálváriadomb felé vettük az irányt.
Felfelé haladva Sándor atya bevezető szavai után minden állomásnál osztályközösségünk egy-egy tagja olvasta fel az elmélkedéseket, majd az elhangzottakat aktualizáltuk saját hétköznapjaink példáira, mindennapi életünkre. Egészen közel jártunk már a Kálvária végéhez, amikor a gyakorlatban is lehetőségünk nyílt arra, hogy felismerjük egy társunk gyenge, elesett állapotát, így a szó szoros és átvitt értelmében is „kezet nyújthattunk” neki.
A bodajki keresztút talán nem mindenki által ismert kapcsolódási pontja intézményünkhöz, hogy a múlt század elején az akkor újjáépült kálváriát és stációit Prohászka Ottokár megyés püspök szentelte fel 1926. szeptember 8-án.
A dombtetőre érve – gyönyörű időjárásnak köszönhetően – kivételesen szép panoráma tárult elénk a Móri-árok peremein emelkedő Bakony és Vértes magaslataira, valamint Csókakő várára.
Hazafelé indulva Császáron megálltunk egy kis időre, ahol Sándor atya elbeszéléséből bepillantást nyertünk Wohlmuth Ferenc vértanú, a község egykori plébánosának életébe és munkásságába.
A program végén bizonyára mindannyiunk más és más lelki töltettel érkezett haza, de abban talán nem tévedünk, hogy „üres kézzel” senkinek nem kellett itthon leszállni a buszról…!
Ehhez talán szépen illeszkedik az alábbi néhány résztvevői gondolat:
„Nekem az tetszett a szerdai napban a legjobban amikor minden stációnál a saját tapasztalatokat beszéltük át, meg, hogy hogyan válhatsz jobb emberré…”
D.
… az osztály tagjai ismét közelebb kerültek egymáshoz ezáltal. Valamint számomra az ilyen programok mindig egy kicsit komolyabbá tesznek és közelebb visznek Istenhez, amit szeptember elején nem gondoltam volna.”
A.
„Nekem nagyon tetszett a szerdai kirándulás és örültem, hogy segíthettem…”
S.
„Bennem az maradt meg és gondolkodtatott el leginkább a lelki napon, amikor arról volt szó, hogy amikor van egy olyan pillanat, egy lehetőség az életünkben, amikor látjuk, hogy valaki segítségre szorul vagy csak akár egy kedves szóra, hogy mi mit cselekszünk olyankor?!”
L.
„Számomra ez a mai nap, nagyon értékes volt. Felnyitotta a szememet és mind lelkileg mind szellemileg feltöltődtem.”
P.
„Kikapcsoltuk telefonjainkat, és elcsendesedtünk, a lelkünkkel hallgattunk és láttunk! Minden stációnál megállva közösen imádkoztunk és beszélgettünk a témával kapcsolatosan, tanultunk…, hallgattunk… feltöltődtünk érzelmileg!
A kereszthez felérve…Istenhez megfogalmazott gondolatainkat egy ima keretén belül csendben, meghitten elmondhattuk magunkban.”
A.
Marek Péter osztályfőnök
