Keresztút

Keresztút

A keresztút az Egyház régi és megszentelt ájtatossági gyakorlata, mellyel a hívők felidézik
Krisztus üdvösséghozó szenvedésének egyes mozzanatait, megilletődött figyelemmel
szemlélik, s azért imádkoznak, hogy e szent keresztút gyümölcsei lelkükben is megteremjenek.

A keresztút a századok során kiformálódott mai alakjában 14 állomásból, stációból áll.
Végzéséhez hozzá tartozik, hogy valóban végig imádkozzuk e stációkat, hogy átélhessük
Urunk kereszthordozásában való részvételünket.

Az utolsó hittanóráimon Nagyböjtben a 8. a-ban, a 10. N-ben, és a 7. a osztályában
keresztutat jártunk az Orsolyita templomban. A mostani imáinkat egy más aspektusból
megközelítve tettük meg, a Szűzanya érzéseinek mentén, hogy miként élte meg fia
gyötrelmes szenvedését, halálát.
Jó volt meghallgatni, és a stáció képeit is megtekintve eggyé válni Krisztussal,
megtapasztalva, hogy kereszthordozásában is miértünk szenvedett, tűrt el minden kínt,
melyet édesanyja végig kísért.

Ez a keresztút megmutatta számunkra, hogy az édesanya legnagyobb fájdalma:
gyermekének fájdalmát és halálát végig nézni, úgy, hogy tudta ennek így kell megtörténnie.
A gondolatok, amiket megfogalmaztak ebben a keresztútban, rávilágított arra, hogy Szűz
Mária áldozata és Fia áldozata a mi üdvöségünkért történt meg, szenvedték el.
Nagyböjtben is mindenkinek erre kellene fókuszálnia, és hálát adni, hogy Isten ennyire
szeret minket, hogy feláldozta érettünk egyszülött Fiát…

„Kereszúton követünk, Jézus Téged szeretünk.
Szenvedésed égi jel, így jutunk a mennybe fel.”

Sághi Éva

tanár