Ablak az Égre – Ne féljetek hinni!
Ablak az Égre – Ne féljetek hinni!
Parázsoltunk az Úr Jézussal egy ottalvós lelkinapot a 10.H-nak egy május végi csütörtök-péntekre. Ez volt az első „ottalvós” parázsolás! Hurrááá!
Nagyon sok munkatársat talált az Úr, akik Vele és Őmiatta dolgoztak ezért! A parázsos csapat: Elizabet, Klára, Maja, Zsófi, Tichi, Zsebi, Andris, Domi, Sziszi. Mit is mondhatnék? Felejthetetlen volt veletek! Barbi, nem is gondolnád mennyire fontosak voltak a szavaid! Kis Kati, Tibi mindent köszi! A csodás ebédet és minden segítséget Adri, Boti és Regi! Dávid atya, Bernát, Orsi, Ritáék és a többiek – köszönjük a szolgálatotokat! Lívia és a tarjánpusztai ház minden felelőse, köszönjük nektek a gondosságot, kedvességet!
Megkérdeztük a srácokat, mi történt velük, milyen munícióval jöttek haza. Ezeket írták:
* Szerintem nagyszerű élmény volt, megéreztem Isten jelenlétét és sok jó emléket tudtam hazavinni.
* Nyugalmat kaptam a két nap alatt, sokat nevettünk. Velem nem történt semmi nagy dolog, de a dicsőítés nagyon szép volt.
* Jó volt egy új oldalról megközelíteni Istent és új tapasztalatokat, élményeket szerezni…engem közelebb hozott a többiekhez.
* Nekem azt jelentette, hogy minőségi időt tudtam tölteni a barátaimmal Isten közelségében és éreztem, hogy Isten ott volt velem, főleg a dicsőítésnél.
* Nekem azt jelentette, hogy még közelebb kerülhetek Istenhez. Ez meg is történt a közbenjáró ima keretén belül, egyszerűen leírhatatlan érzés, ezt meg kell tapasztalni. A lélekírás közben is éreztem a közelségét a Nagyfőnöknek.
* Közelebb került hozzám Jézus.
* Számomra ez a két nap egy elcsendesülés volt, amiben rájöttem, hogy a bűneim azok, amik miatt nehezemre esik szeretni az embereket.
* A lelki nap ragyogó csapatépítő program volt, de ami a legjobb volt, az az esti mise, ahol nagyon erős Isten jelenlétet éreztem.
* Megtaláltam a lelki békét.
* …Este a misén elgondolkoztam, hogy az olvasmányok és könyörgések szövegeiben 10-ből 8 mondat, ütős volt: megtérést segítő.
* Az igazat megvallva voltak bizonyos fenntartásaim a programmal kapcsolatban. Sosem jártam még
Tarjánpusztán, sőt, ilyen komolyabb lelki napon sem. Viszont végül abszolút csalódásmentesen tértem haza. Jók voltak a programok, a társaság, és az időjárás is próbált nekünk kedvezni…A program alatt nem részesültem istenélményben, de nyitott voltam rá.
* Köszönöm, hogy komoly témákról tudtunk normálisan beszélgetni.
* Nekem a traumáimmal való szembenézést jelentette és azoknak az embereknek való megbocsájtást, akik ezeket okozták. Újra találkoztam Istennel, rájöttem, milyen alapokra érdemes építeni életet és milyen szemmel érdemes építeni a dolgokat.
* A lelki nap során sikerült közelebb kerülnöm Istenhez. Ebben leginkább a közbenjáró ima segített. Nehéz szavakkal leírni azt az érzést, ami ima közben éreztem.
* Közelebb kerültem Istenhez és az osztálytársaimhoz, közelebb kerültem ahhoz, hogy megtaláljam a belső békét. Egy „követ vett le a szívemről”, megkönnyebbültem.
* Élvezetes volt, nem annyira kötött, mint amire számítottam, összefogta az osztályt az egymással való őszinteség.
* Pihenést és megnyugvást adott a hétköznap stressztől és sokkal jobban megértettem a barátaimat.
* Egyfajta lelki békét hoztam haza Tarjánpusztáról. Jó volt jobban megismerni az osztálytársaimat és minőségi időt tölteni velük egy gyönyörű helyen. Nagyon klassz volt a tanúságtétel és az esti mise.
* Volt lehetőségem Istennel találkozni: elképzelhetetlenül felemelő érzés töltötte el a szívemet.
* Semmi különös nem történt velem, csak jó volt ezt az időt elmélkedéssel és Istennel tölteni.
Tóthné Sasvári Szilvia
tanár
