Beszámoló a 8. a tapolcai osztálykirándulásáról

Beszámoló a 8. a tapolcai osztálykirándulásáról
2024.06.19. 

Ez az osztálykirándulás már önmagában kiemelkedik a többi közül, hiszen ez volt az utolsó nap, amit egy közös osztályként töltöttünk el a ballagás előtt. Nem hiszem, hogy valaha is elfelejtjük ezt a napot, hiszen Éva néni és Martin bácsi megtettek mindent, hogy jól érezzük magunkat ezen a kiránduláson.

Reggel 8.40-kor gyülekeztünk a győri vasútállomás várótermében, majd miután megbizonyosodtunk arról, hogy mindenki megérkezett, elindultunk a vágányunk felé. A vonat már várt ránk, úgyhogy fel is szálltunk és elfoglaltuk a helyünket. Az odaút néhányunk számára lassan telt, hiszen 2 órát utaztunk Tapolcáig. 
Miután leszálltunk és bekentük magunkat naptejjel, el is indultunk a Tapolcai-tavasbarlang felé, ami körülbelül 20 percre volt a vasútállomástól. 
Ott egy kedves hölgy fogadott bennünket, aki körbevezetett minket egy kiállításon, ahol nem csak a tavasbarlangokról, hanem más bányászati helyszínről, kőzetről, és az életvilág fejlődéséről tudhattunk meg pár érdekességet. A társaság egy része ezt lehet kihagyta volna, de érdemes volt végighallgatni, mert sok mindenről informálódtunk, például arról is, hogy a következő program során mit lehet, mit nem… Ez a program pedig nem volt más, mint a csónakázás. 
Izgatottan sétáltunk le a hosszú lépcsősoron keresztül a barlang legmélyére. Hármasával elfoglaltuk helyünket a facsónakokban és egymás után indultunk neki a 180 méter hosszú vízi túranknak. Kaptunk egy evezőt is, amit a csónak legelején ülő ember használhatott, de voltak olyan szűk részek is, ahol mindnyájunknak be kellett segíteni és kézzel toltuk magunkat előre. Nagyon izgalmas és gyönyörű volt, és szerencsére mindenki megúszta szárazon. Miután itt végeztünk, kaptunk egy kis időt, hogy közvetlenül a barlang épülete mellett lévő kis szuvenír boltban és élelmiszerboltba bevásároljunk.
Ezután pedig el is indultunk a Malom-tóhoz. Először megcsodáltuk a környéket, a tóban úszkáló rengeteg halat, majd jött az, amire senki nem számított. 
Az előbb meséltem, hogy a csónakázást mindenki megúszta szárazon. Nos itt már más volt a helyzet. 
Éva néni maga köré hívott mindenkit, majd a táskájából előemelt egy nagy fekete zsákot. Mindnyájan kíváncsian vártuk, mi lapul benne, majd amikor a tanárnő elkezdte szétosztogatni a kis vízipisztolyokat, tudtuk, hogy elérkezett a felfrissülés ideje. Hamar felszabadultunk és a csendes környéken egy pillanat alatt nagy lármát csaptunk. Felváltva rohangáltunk a közeli ívókúthoz megtölteni a pisztolyainkat és ügyeltünk arra, hogy senki ne maradjon szárazon. Még a tanárok is beszálltak a buliba. Egy idő után előkerültek a fél-másfél literes palackok is, és voltak, akik abból lövelték a vizet egymásra. Azt hiszem, erre a fél órára mindenki újra kisgyerek lett. Öröm volt látni, hogy a tanáraink is felszabadulnak és mindenki mosolyog. Eddig is szuper volt a hangulat, de ezután talán még szuperebb. 
A vonat indulásáig maradt körülbelül 2 óránk, hogy szabadon eltöltsük az időt a közelben. Néhányan elmentek gyrosozni, pizzázni, a legtöbben pedig össze verődtünk és beszélgettünk. Nagyon jó volt együtt látni az osztályt, mindenki csacsogott mindenkivel és persze nem maradhatott ki a fura képek készítése sem egymásról. 

Picit bántuk, amikor vissza kellett indulni a vasútállomásra. A vonat késett picit és Celldömölkön volt egy kis technikai hiba is, de mi addig jól elszórakoztunk és szerencsére épségben hazaértünk. Miután leszálltunk a vonatról, egy nagy tapssal díjaztuk a napot, majd elköszöntünk egymástól: A ballagáson találkozunk.