„Az életem az Ő kezében-biztonságban vagyok”

„Az életem az Ő kezében-biztonságban vagyok”

Negyedszer indultunk a parázsos csapattal és egy 10. osztállyal, hogy egy két napos
elcsendesedés résztvevői legyünk. Isten most is felülmúlta minden várakozásunkat. A tényői
Emmausz ház csodálatos helyszín volt, és Isten olyan sok emberen keresztül is mutatta meg a
szeretetét! Köszönjük nektek!

Ancsi, a tanúságtételt, hogy nyitott voltál erre! Gergő, ajándék volt, hogy jöttél, legyen
folytatása! Ciprián atya, nagyon köszönjük a szolgálatodat! Csaba és az egész közbenjáró
csapat, nagyon sokat jelent, hogy eljöttetek! Orsi, Bernát, szívből köszönjük nektek a zenei
szolgálatot! Jakab Gábor tanár úr, a gulyás fergeteges volt! Maschler Edit tanárnő,
köszönjük, hogy a szívedet is beletetted! És a parázsos csapat: Zsófi, Corinne, Dominika,
Peti, Geri, Bendu, Gergő, Krisi! Szívből köszönöm nektek, hogy bele tettétek, nem csak az
időt, a munkát, hanem saját magatokat! Így váltatok Isten irántunk való szeretetének a jelévé!
De hogyan is élték meg a résztvevő 10. H osztályosok a lelkigyakorlatot? Összegyűjtöttük a
tapasztalataikat:

Mi volt a legnagyobb ajándékod, az a kincs, amit meg szeretnél őrizni?

 *Az új barátok, és az, hogy a dicsőítésen nagyon el tudtam mélyíteni a kapcsolatomat
Istennel. Remélem, ezeket meg tudom tartani.
* Nekem mindenképp a kiscsoportos beszélgetés: nagyon jó volt megismerni mások
gondolatait, érzéseit, véleményét és jó volt magamról is beszélni. Életem első dicsőítése
volt, és nagyon jó érzés volt benne lenni végig.
* ….a másik nagy kincs, hogy éreztem Isten jelenlétét, erejét és megtapasztaltam, hogy
mennyire szeret minket.
* Segített abban, hogy nyitottabb legyek, és sok dologról megváltoztatta a véleményemet
és ezt szeretném megőrizni.
* A kapcsolat az Istennel.
* Hogy ilyen őszinték tudjunk lenni egymással és ha új emberek lesznek az életünkben,
velük is tudjunk ilyen őszinte, jó kapcsolatban lenni.
* Úgy érzem, közelebb kerültem emberekhez és ez nagyon jól esett és nagyon örülök
ennek. Próbálok nem előítéletes lenni, mert itt is volt, hogy megbántam, hogy olyan
gyorsan ítélkeztem.
* A legnagyobb kincs, hogy találkoztam Istennel.
* Észrevettem magamon, hogy ha szeretnék, akkor nagyon meg tudok nyílni, és még azt,
hogy ha szeretnék, akkor Istent be tudom engedni könnyen az életembe, egyesülni tudok
vele és nagy léptekben tudok közeledni hozzá. Ezt szeretném megőrizni és folytatni.
* A beszélgetések számomra sokat jelentettek, és ez egy „kincs”, hogy ilyen jó
beszélgetések voltak.
* Az önismeret, amit szereztem a két nap alatt, rengeteg mindent tudtam meg magamról,
olyanokat is, amiket soha nem gondoltam volna. A barátságok és a közelség Istennel.
* A bizalom, hogy az osztálytársaim, bármi is van, beszélhessenek velem.
* A legnagyobb „kincsem” a türelem és a lelki béke.
* Ez egy nagyon jó csapatépítő program volt, mindenki egy kicsit közelebb került
egymáshoz és a közösségünk látványosan fejlődött.

* Meg akartam volna őrizni a nyugalmat, de sajnos ez már ott sem sikerült. De ezt a
hozzáállásomat meg akarom tartani.
* Szerintem sokkal nyugodtabban kezelek minden helyzetet.
* Rádöbbentem, hogy a meghatottságom annak a jele, hogy Isten jelen van, és át szeretne
formálni Jézus Krisztus formájára….
* Mindenki irtó kedves és segítőkész volt, remélem, hogy ez megmarad. Amikor haza
mentem, nagyon nagy nyugalmat éreztem, és ezt szeretném megőrizni.
* Meglepetés volt, hogy olyan programok voltak, ahol nem kellett túlságosan
„megfelelni”. Ezen a programon mindenki valaki volt, tényleg.

Mi változott meg benned?

* Jobban felismerem, vagy egyáltalán felismerem a hibáimat, és nem gondolom, hogy
azok rendben vannak.
* Nagyon sok minden: szerintem el tudtam indulni ténylegesen Isten felé-végre.
* Szerintem sokkal figyelmesebb lettem más emberekre és sokkal nyíltabb is lettem, úgy
gondolom.
* Picit máshogy nézek az osztálytársaimra: segítek nekik, mert tudom, hogy küzdenek
problémákkal ők is. És csak jobbá szeretném tenni a napjaikat.
* Bennem az Isten felé való nyitottság és hit változott meg. Rájöttem és választ kaptam
arra, hogy megéri minden egyes nap imádkozni, mert Isten valóban meghallgat, csak
nem egyből cselekszik, hanem lágyan megérint és sugallja, hogy mi az út.
* Úgy mentem haza, hogy kicsit nyitottabb lettem.
* Kevésbé érdekel más véleménye: könnyebben felismerem, hogy mi van rám rossz
hatással.
* Hogy a többiek elfogadását, egyetértését keresem.
* Azóta sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, reggel szívesebben kelek fel,
mert egyszerűen boldog vagyok.
* Nyitni azok felé, akikkel a mindennapjaimban nem beszéltem. A hozzáállásom az
emberekhez: hogy ne ítélkezz, mert nem tudod, mi van a háttérben.
* A hozzáállásom a dolgokhoz. Pozitívabb, mert tudom, hogy Isten mindig itt van velem
és segít. Ez nagyon sokat segít a mindennapokban: tudom, hogy az életem az Ő kezében
van, emiatt biztonságban vagyok.
*  Könnyebbnek érzem a beszélgetést másokkal, szerintem ez a program megváltoztatta az
osztályt beszélgetés szempontjából.
* Megváltozott bennem az „idegen” emberekhez való hozzáállás, és hogy tudjak nyitni
olyan emberek felé is, akik elsőre nem szimpatikusak.
* Az istenképem változott meg.
* Úgy mentem oda, hogy épp feldolgozás alatt volt valami, ami nagyon fájt, de hárítottam
és féltem. Olyasmik jöttek itt szóba, amitől kénytelen voltam szembe nézni ezzel a
dologgal és most nagyon örülök, mert úgy érzem, hogy sikerült feldolgoznom, kiadnom
magamból, és most nyugodt vagyok és ez boldoggá tesz.
* Istennel való kapcsolatom, és lelkileg nagyon feltöltődtem.
* Több tisztelettel lettem mások iránt.
* A nézőpontom bizonyos dolgokról megváltozott.

* Szerintem legjobban a másokhoz való viszonyulásom változott meg, hogy szeretettel
álljak mindenkihez, de legalábbis próbáljam meg és ne ítélkezzek, meg még az változott
meg bennem, hogy Istent ne engedjem ki az életemből egy percre se, mert ha Vele élek,
érzem a tényleges boldogságot, ami semmi más földi dolog nem adhat.