Szívből jövő segítség – A 8. H osztály önkéntes akciója a Lurkó Alapítványnál

Szívből jövő segítség – A 8. H osztály önkéntes akciója a Lurkó Alapítványnál

Immár második alkalommal szervezte meg hagyományosnak mondható Erzsébet napi
jótékonykodását a 8. H osztály. Idén a korházban fekvő beteg gyerekre gondoltunk, nekik
gyűjtöttünk kézműves eszközöket, játékokat.

November 18-án egy különleges közösségi élményben lehetett része iskolánk 8. H
osztályának: a diákok saját felajánlásaikból kézműves ajándékokat készítettek össze, amit
személyesen vittek el tízen az osztályból, a győri kórházban működő Lurkó Alapítványnak.
A kezdeményezés célja kettős volt, hogy egy kis fényt és szeretetet vigyenek azoknak a
gyermekeknek a mindennapjaiba, akik betegként hosszabb-rövidebb időt töltenek a kórház
falai között, másodrészt védőszentjük Árpádházi Szent Erzsébet példaértékű tetteit követni.
A csoportot Zajovicsné Vizer Bernadett, az alapítvány vezetője fogadta.
Nagy örömmel vette át az osztály által készített ajándékcsomagokat, és megköszönte a diákok
figyelmességét, gondoskodását és kreativitását. Elmondta, hogy minden ilyen felajánlás
hatalmas segítség, hiszen a kézműves apróságok nemcsak díszek, hanem bátorító üzenetek is:
„NEM VAGY EGYEDÜL, GONDOLUNK RÁD”.
A látogatás azonban nem ért véget az adomány átadásával. A 8. H diákjai –
osztályfőnökükkel: Vidáné Zalka Klárával és Sághi Éva hittantanárral együtt – közel két órán
keresztül aktívan bekapcsolódtak az alapítvány mindennapi munkájába. Betekintést kaptak
abba az áldozatos háttérmunkába, amely nap mint nap segíti a kis betegek és családjuk életét.
A tanulók így testközelből élhették meg, milyen értékes az önkéntesség, és milyen ereje van
annak, amikor valaki önzetlenül ad a saját idejéből és energiájából.

Az élmény mély nyomot hagyott mindenkiben. A gyerekek megtapasztalták, hogy a segítség
nem mindig hatalmas tettekben mérhető: néha egy mosoly, egy kedves rajz, vagy egy apró
ajándék is képes bearanyozni egy nehezebb napot. A közös munka pedig megerősítette az
osztályközösséget is – együtt tenni valami jót mindig összeköt.

Köszönet illeti a 8. H minden tanulóját a lelkes részvételért, adományaikért és a szívből jövő
ajándékokért, valamint Zajovicsné Vizer Bernadettet és a Lurkó Alapítvány munkatársait
azért, hogy fogadták a csoportot és lehetőséget adtak a segítségnyújtásra.

Az ilyen alkalmak újra és újra emlékeztetnek bennünket: egy apró jócselekedet is képes nagy
változást hozni a másik életében és a sajátunkban is.

Íme néhány személyes élménybeszámoló a diákoktól:

„A gyerekek, akikkel találkoztunk nagyon kedvesek voltak. Volt, aki már hosszabb ideje
bent van a kórházban, így nagyon örültek neki, hogy mentünk. Igaz, nem mindenkinek volt
kedve csinálni velünk valamit, de akkor nagyon jól elbeszélgettünk vele.”

„Szerintem nagyon jó volt ez a nap. Jó érzés volt ott egy kicsit beszélgetni vagy játszani a
gyerekekkel. Én személy szerint nagyon sajnáltam, hogy szegény gyerekeknek műtéten
vagy hasonló beavatkozásokon kellet átesniük, mert ilyenkor érezheted magad
szerencsésnek, hogy neked nem kellett. De azért jó érzéssel töltött el, hogy új embereket
ismerhettünk meg és kis örömet okozhattunk nekik.”

„Amikor megérkeztünk a kórházba, felvittük az ajándékokat, amit hoztunk a
gyermekeknek. Utána mindenki egy külön kórterembe ment be, vittünk egy-egy
játékot is magunkkal. Valaki gyurmázott, valaki színezett és valaki rajzolt. Linett
egy kórterembe ment be, ahol egy 11 éves kislány volt az apukájával. A
kislánynak a szívénél egy ér megduzzadt és ezért volt bent a kórházban, Egy hetet
volt az intenzív osztályon és egy hetet pedig a gyermekosztályon. Ő Linett-tel
szívesen színezett és játszott. Veronika a játszószobában volt egy 6 év körüli
kislánnyal, akinek ott volt az anyukája is. A kislány nagyon örült az ajándékoknak,
rajzolt és gyurmázott. A gyerek osztályon voltak nagyobb gyerekek is, akikkel
nehezebb volt beszélni és nehezebben nyíltak meg, de ez teljesen érhető, mert
mi sem biztos, hogy megnyíltunk volna idegeneknek ilyen helyzetben. Először
azért nagyon félelmetes volt bemenni a kórházba, de aztán amikor már
elkezdtünk játszani a gyerekekkel, akkor már jó érzés volt nekik örömet szerezni,
jó volt látni, hogy mennyire örülnek a játékoknak és a törődésünknek.”

Vidáné Zalka Klára, Sághi Éva tanárnők