„A sötétségben mindenki egyenlő” – Rendhagyó vacsorán jártak diákjaink
„A sötétségben mindenki egyenlő” – Rendhagyó vacsorán jártak diákjaink
Az elmúlt hetekben a 8. a, 8. H és 9. I osztályok tanulói nem
mindennapi tapasztalattal gazdagodtak: egy különleges, „láthatatlan
vacsorán” vehettek részt. A program nem csupán egy étkezés volt,
hanem a hittanórákon tanultak gyakorlati megélése is egyben.
A hittanórák keretében már korábban is sokat beszélgettünk a
szemléletformálásról, az emberi gyengeségekről, az elfogadásról és a
minden embert megillető emberi méltóságról. Az elméleti tudást
szerettük volna átültetni a valóságba, hogy a gyerekek ne csak
halljanak a segítségnyújtásról, hanem át is érezzék, mit jelent egy
másfajta nézőpontból szemlélni a világot.
A program helyszínéül a Révész Étterem szolgált. Ezúton is hálásan
köszönjük a tulajdonosnak a rendkívüli rugalmasságát és
segítőkészségét, amellyel támogatta ezt a nem mindennapi
kezdeményezést mindhárom alkalommal, immáron sokadszorra.
A diákoknak egy három fogásos vacsorát kellett elfogyasztaniuk teljes
sötétségben. A folyamatot Borsodi Erzsébet vak koordinátor
irányította (Gesztenye vakvezető kutyusával), aki türelemmel és
szakértelemmel tanította meg a gyerekeknek, hogyan tájékozódjanak
az asztalnál, és miként boldoguljanak a látásuk nélkül az
evőeszközökkel és az ételekkel. Mindhárom alkalommal segítségemre
voltak az osztályfőnökök is, hálásan köszönöm a jelenlétüket.
A feladat egyáltalán nem volt könnyű. A kezdeti bizonytalanságot azonban hamar felváltotta az odafigyelés és az egymásra utaltság érzése. A vacsora utáni beszélgetések során a diákok elképesztő érettségről tettek tanúbizonyságot:
– Megértették, hogy a hiányosságok nem határozzák meg az
ember értékét.
– Átérezték a mindennapi apróságokért való hála fontosságát.
– Megtapasztalták, hogy a figyelem és a türelem hidat épít az
emberek közé.
A visszajelzések alapján a gyerekek egy életre szóló leckét kaptak:
megtanulták, hogy minden ember – éljen bár bármilyen fogyatékkal –
teljes ember és Isten gyermeke. Ez a tapasztalás remélhetőleg elkíséri
őket a mindennapokban is, segítve őket abban, hogy nyitottabb és
elfogadóbb felnőttekké váljanak.
„Te olyan vagy, amilyen, és annak örülsz, ha éppen így fogadnak el.
Nos, mások is ugyanennek örülnek. Pedig milyen különbözőek
vagyunk, mégis ugyanarra vágyunk: hogy azok lehessünk, akik
szeretnénk, szabadon, anélkül, hogy mások kritizálnának vagy
elítélnének.”
Sághi Éva
hittan tanár
