Lelki napunk zarándoklata – 6. a

Lelki napunk zarándoklata – 6. a

Húsvét elmúltával ismét iskolai időszak vette kezdetét, de a 6. a osztály lelki nap keretében
még egy kicsit megtoldotta a szünetet. Sokorópátkai templomból indultunk, Jézusra állított
antennáinkkal, hogy a jelet jól vehessük. Meghalljuk, felismerjük, mikor megszólít az Úr.
Márton atya Nikodémust hozta példának elénk, az éjszakai látogatót, aki újjászületésre
vágyott, de párbeszédbe került Jézussal. Ezt a párbeszédet kívánta nekünk is Márton atya a
zarándoklatra.
Bizony, zarándokokká váltunk egy napra…a Sokorói-dombság lankáin sétáltunk át Tényőre,
friss, tiszta tavaszi időben. Mindenütt zöld volt a határ, az erdő sarjad, a madarak dalolása
lenyűgözött bennünket.
A tényői dombtetőre felkapaszkodva bő 10km után Csend-sétán vettünk részt, ahol a
gyerekek 40 percen át egy hangot sem szóltak, csak elmélkedtek Jézus stációinak magukra
vetített gondolatain. Áldott perceket éltünk át, együtt! Nemcsak én gondolom így, hanem a
gyerekek maguk fogalmazták meg másnap az alábbiakat:
„amikor mindenki csendben maradt”, „A zarándoklat útvonala nagyon szép volt, A csend-séta
a dombtetőn, a keresztnél nagyon feltöltő volt”, „az volt nagyon jó, hogy azon a
csendességen mindenki Istenre tudott figyelni”, „amikor felmentünk a kereszthez és
szövegeket kellett olvasni és csendben kellett maradni”, „nekem a legjobban a néma séta
tetszett, mert jó volt hallgatni a madarak csicsergését, a szellőt érezni”, „Nekem az tetszett a
legjobban, hogy kicsit megmozgattuk magunkat és közben rengeteget beszélgettem”,
„Barátokkal való beszélgetés, együttlét, elcsendesedés a természetben”, „Az osztály nem
szokott olyan csendben lenni, mint akkor”, „amikor volt a csendes séta”, „amikor láttunk
kecskéket”, „legjobban az tetszett, amikor az elején a templomhoz sok lépcsőn kellett
felmenni, az nagyon jó volt”, „A legjobb az a csendes elmélkedés volt, (mert ilyen csendben
még sosem volt az osztály)”, „egy jó túrázás, sok beszélgetés, lelki tisztulás és sok érdekes
program”, „Nekem az tetszett a legjobban, amikor felértünk a kereszthez és egy gyönyörű
kilátás fogadott”
A nap második felében Péntek Anita, helyi grafikus szakrális témájú rajzait tekintettük meg a
Tényői Kultúrházban.
A helyi Sarlós Boldogasszony templomban a nap záró gondolatait és áldását Márton atyától
kaptuk. Elpilledve, 16-17 km-rel a lábunkban, egymás és Isten felé azonban lelkünket
megnyitva, sok élménnyel gazdagodva tértünk haza.

Kretzné Budaker Dóra, osztályfőnök
Pőcze László, pót-osztályfőnök