Barangoló tábor 2026.
Barangoló tábor 2026.
Amikor a tanév utolsó csengője elcsendesedett, a tankönyvek pedig a polcok mélyére kerültek, mindannyian egy kis megkönnyebbülésre és szabadságra vágytunk. Iskolánk 3–6. osztályos kisdiákjai számára idén sem maradhatott el a várva várt nyári kaland: a hagyományokhoz hűen idén is útra kelt a Barangoló tábor. A célunk most is az volt, hogy a hosszú tanév fáradalmait egy tartalmas, mozgalmas, mégis pihentető héttel búcsúztassuk, miközben a természet ezerarcú szépségei között megéljük az együttlét örömteli pillanatait. Az időjárás is mellénk szegődött, hiszen az egész hetet végig kísérte a szikrázó napsütés és a gyerekek szűnni nem akaró jókedve.
A hetet stílusosan egy igazi, pörgős közösségi élménnyel indítottuk az ásványrárói kempingben. A hétfő a sport és a csapatmunka jegyében telt. A nap fénypontja kétségkívül az volt, amikor a Duna közeli kis ágait meghódítva sárkányhajókba és túrakenukba szálltunk. Ott, a vízen, „egy hajóban evezve” nemcsak a Szigetköz varázslatos vízi világát fedeztük fel, hanem azt is megtapasztaltuk, mekkora ereje van annak, ha egy ritmusra mozdul a közösségünk. Az ebédet követően a sportpályákon hamar kezdetét vette a játék: focibajnokság, zsinórlabda, tollaslabda, illetve biliárd- és pingpongasztalok mellett mérhették össze ügyességüket a gyerekek.
Kedden kulturális és „panorámás” kalandok felé vettük az irányt, Fertőd és Sopron környékét célozva meg. Első állomásunk Magyarország legnagyobb és legkáprázatosabb barokk kastélya, az Esterházy-kastély volt. A gyerekek ámulva léptek be a 126 szobás, „Fényes” Miklós által építtetett történelmi falak közé, ahol tárlatvezetésünk során bejártuk a kastély impozáns központi részét és a csodálatos kilátást nyújtó Belvedere-t is. A fenséges soproni ebéd után a természet lágy ölére kanyarodtunk vissza. Megmásztuk a Sopron és Fertőrákos között magasodó Kecske-hegyi kilátót, ahonnan lélegzetelállító körpanoráma tárult elénk. A legfelső szintről szinte kézzel foghatóvá vált a Fertőmelléki-dombság változatossága: tiszta időben csodálhattuk meg a Szárhalmi-erdőt, a csillogó Fertő tavat, a Soproni-hegységet, de még Kismartont és a Lajta-hegységet is.
A szerdai nap egy újabb földrajzi csodát tartogatott számunkra. A Balaton-felvidék felé vettük az irányt, hogy meghódítsuk a Káli-medence méltóságteljes őrszemét, a Hegyestűt. Szentantalfáról indultunk gyalogos túrára, és miközben kaptattunk felfelé, mellettünk és időnként a hátunk mögött végig ott tündökölt a Balaton és a környező tanúhegyek látványa. A 337 méter magas vulkáni kúp tövében, az egykori kőbánya monumentális bazaltorgonái előtt állva a gyerekek szinte élőben láthatták, hogyan működött évmilliókkal ezelőtt egy vulkán kürtője. Igazi, életre szóló természetismeret-óra volt ez a szabad ég alatt.
Csütörtökön időutazásra indultunk a bakonyi rengeteg mélyére. Csesznek vára már messziről hívogatott bennünket, romjaiban is büszkén őrizve a régmúlt századok titkait és legendáit. A festői várrom lábánál fekvő Lovagvölgyben azonban nemcsak a múltat csodáltuk, hanem aktív részeseivé is váltunk annak. Ez az interaktív élménypark megelevenítette a középkor hangulatát. Korhű köntösbe bújt animátorok és játékos programok segítségével a gyerekek maguk is lovagokká és várkisasszonyokká válhattak, miközben észrevétlenül szívták magukba a környék történelmi meséit.
A pénteki zárónapon visszatértünk közeli tájakra, és kerékpárra pattanva vágtunk neki a Szigetköznek. A túra útvonalát és a célállomást teljesen a csapat igényeire szabtuk. Útközben birtokba vettük a győrzámolyi játszóteret, majd pedig a legbátrabbak a pumptrack pályán is próbára tehették a biciklis ügyességüket. Miután kellemesen elfáradtunk, a Holtághoz visszaérkezve egy fergeteges pizzaparty várt minket. A hét tökéletes megkoronázásaként, a felszabadult hangulatban még egy utolsó, nagy csobbanással búcsúztunk a Duna hűsítő hullámaitól és az idei Barangoló tábortól.
Ez a hét ismét több volt, mint kirándulások sorozata. Diákjaink végig figyelmesen, együttműködően és fegyelmezetten, de ami a legfontosabb: őszinte, gyermeki vidámsággal vettek részt a programokon. Bár a barangolós hét véget ért, és péntek délután sokan szomorúan vették tudomásul, hogy újra elteltek a közös napok, a sok-sok élmény azonban velünk marad…
Az otthoni élménybeszámolók után érkezett szülői visszajelzések arról tanúskodnak, hogy a gyerekekben valóban maradandó nyomot és megőrizhető szép emlékeket hagyott ez a pár közös nap. Az igazán hangsúlyos megerősítés pedig az, hogy sok kisdiákunk jövőre is szeretne „útra kelni” a Barangolóval…
Marek Péter táborvezető
