Beszámoló a nyári hittantáborról

Felhőtlen napok

Felhőtlen napokat töltöttünk együtt 18 diákunkkal a 2022.06.27-07.01. közötti
hittantáborban. Felhőtlen napok voltak, nemcsak abban az értelemben, hogy derűs
és örömteli elfoglaltságokkal töltöttük ki a rendelkezésre álló 5 napot, de a 2022-es
év eddigi legmelegebb hetére esett a tábor ideje. A táborban a víz témakörét jártuk
körül. Miért a víz? A víz a létünk, életünk nélkülözhetetlen eleme. Testünk több mint
fele vízből áll, vízben fejlődünk, vízben tisztulunk, vízzel éltetjük a gondjainkra adatott
növény- és állatvilágot, vízzel hajtjuk gépeinket, erőműveinket. Mindezekről
beszélgettek a diákok, akik a tábor első napján együttesen elkötelezték magukat
arra, hogy a tábor időtartama alatt a cukrozott üdítők, ízesített italok helyett csak
tiszta vizet isznak. A tábor négy vízzel kapcsolatos bibliai történet köré épülve
vizsgálta, hogy milyen mondanivalót hordoz a Szentírás számunkra ma, itt Győrben,
iskolánk falai között. A két ószövetségi történet, az özönvíz és a Vörös-tengeren való
átkelés az Isten által számunkra megadott új kezdet, a vele való szövetség, az ő
kegyelméből való csodálatos, emberi számítás szerint lehetetlen helyzetből való
szabadítás témájára irányították rá a gyermeke figyelmét. A két újszövetségi történet,
a csodálatos halfogás és a tenger lecsendesítése pedig Jézus Krisztus missziói
parancsának jobb megértését segítették, és félelmeink, bizonytalanságunk, emberi
gyengeségeink leküzdésének lehetőségét és útját tárták a tanulók elé. Ehhez
kapcsolódóan a táborban Pintér Béla Rejts most el című dalát tanulták meg a
gyerekek, ezzel készültünk a hét során a pénteki misére.

A táborban, a lelki töltődés és a látókör lexikális szélesítése mellett sok egyéb olyan
elfoglaltságban lehetett részt venni, amely a kreativitást és az önfeledt időtöltést
szolgálta. Hétfőn táncoktatásra, papírcsónak hajtogatásra, és délután – mindenki
nagy örömére – gofri sütésre is sor került. A kialakult csapatok az udvaron
vízipuskákkal, vízipisztolyokkal harcolhattak, de nem feltétlenül egymás ellen, hanem
inkább egymásért, a hatalmas hőséggel szemben. Az ebédet a tábor iskolában töltött
napjai során a Püspökvárban fogyaszthattuk el. Kis csapatunk nagy erőfeszítést tett,
hogy ne csicseregje tele az épületet. A finom ebéd viszont mindig segítette
diákjainkat abban, hogy ne beszélgessenek, azonnal a tányérjaikra terelte
figyelmüket. Természetesen ebéd után, az iskolába visszasétálva több alkalommal

is útba ejtettünk cukrászdát, ahol egy-egy gombóc fagyival minden gyermek meg
tudott birkózni a nagy melegben.

Kedden egy egész napos bakonybéli kirándulásra került sor. Utunkat két busszal
tettük meg az átszállások miatt, így 9:45-re megérkeztünk Szent Mauritius
monostorban, ahol nagyon alapos, és érdekfeszítő tárlatvezetésben vettünk részt.
Sok fontos részletet megtudtunk a hely történetéről, védőszentjéről és még több
különleges legendáról. Az oltárnál elénekeltük tábori dalunkat, amely a templom
akusztikája végett csodásan megszólalt. Ezután a következő programunkra siettünk
a Pannon Csillagdába, ahol nagy csillagászati felfedezéseket tehettünk, csillagász
vezetőnk által. Az ottlétünket a planetáriumban egy filmvetítéssel zártuk, amely
mindannyiunkat lenyűgözte, hisz száguldoztunk egyik csillagról a másikra, egyik
bolygótól, a másikig… Ezek után egy kis vendéglőben ebédeltünk, ahol egy kis
táborozónak a születésnapját, H. Lucáét is megünnepeltük. Az ebéd végén itt is
megkóstoltuk a fagyit, ami erőt adott, hogy a melegben el tudjunk menni még a
Borostyán- kútig, amely Bakonybél látványosságai közé tartozik. Itt is előkerültek a
vízipisztolyok, amelyekkel hűsítettük magunkat a tőlünk már megszokott módon.
A visszafelé utunk Zircig busszal, és onnan egy vidám vonatozással zárult, ahol
helye volt háromszori sikongatásnak, hisz három alagúton mentünk keresztül a
Bakony gyomrában. Kellemes fáradsággal, hatalmas élményekkel érkeztünk meg a
győri vasútállomásra.

Szerdán az immár rutinszerűvé vált tábori programelemek (bibliai történet, imádság-
és énektanulás) mellett újdonságot jelentett a pólófestés. Az előre megvásárolt fehér
pólókra lehetett textilfestékkel festeni valamilyen vízzel kapcsolatos gondolatot,
szimbólumot, vagy képet. A gyermekek nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a
feladatba, mindegyik elkészült alkotás egyedi, ötletes és kreatív. Az alkotói lendületet
a pólófestés után karkötő készítésbe vezethették át, lányok és fiúk egyaránt örömmel
munkálkodtak. Levezetésként pedig tengeri, vízi jeleneteket festhettek az
osztályterem falára, tekintettel arra, hogy az elkövetkező években az iskola felújítása
miatt a termek kifestésére mindenképpen sor kerül majd. Csodálatos volt látni, ahogy
a gyermekek egyenként, a saját képzeletük szülte elemeket, képeket festették, a
különálló elemekből a végére mégis összeállt egy teljesen új valami, megszületett
egy kép, amely több volt, mint a részecskék összessége, mégis mindenki azonosulni

tudott vele. Vízzel kapcsolatos ügyességi feladatokban is összemérhették magukat a
kialakult csapatok, néha még az is belefért, hogy a pontozással sem törődve
önmagukat vizezték össze a feladatok során, hiszen annyira jól esett lehűteni
magunkat egy kicsit.

Csütörtökön egy lelkes segítőnek, Csuka Zsuzsinak köszönhetően az akvarell
technikával ismerkedtek a gyerekek, öröm volt látni, ahogy több órán keresztül nagy
odafigyeléssel, az instrukciók fegyelmezett betartásával alkották meg saját 2D-s
akváriumukat. A gyorsabbak még egy könyvjelzőt is készíthettek, mások a
megkezdett falfestést folytatták. Ebéd után elővettük a levelet, amelyet még az első
napunkon megbeszéltünk, hogy egymásról fogunk írni pozitív gondolatokat, úgyhogy
kihúzzuk egymás nevét. Hangosan felolvastuk, hogy mindenki önbizalmát növelje a
jóleső vélemények, egymás jelenlétében. A délutánt ismét vízi csata és egy másik
önkéntes segítőnek Sághi Éva hittantanárnő lányának hála, arcfestés színesítette az
iskola udvarán a táborozóink programját, de legfőbbképp arcukat.

Péntek már korán reggel gyülekezett az „egyenpólós” lelkes csapat a
vasútállomáson, elvonatoztunk Veszprémvarsányba, ahonnan külön busszal
mentünk tovább az egész héten áhítatosan várt célhoz, a csopaki strandra. A
hatalmas forróságban testnek és léleknek is jól esett a hűsítően simogató víz. Végre
átélhettük azt, amiről egész héten beszélgettünk, megtapasztaltuk a víz ölelését,
ringatását, hűsítő mivoltát, erejét. A tanulók nagyon fegyelmezetten betartották
mindazokat a szabályokat, amiket előzetesen megbeszéltünk, ezért a fürdőzés során
beiktatott pihenő időben lángosevés és jégkása elfogyasztása volt a jutalmuk. A
strandolás után más nézőpontból is megtekinthettük csodálatos Balatonunkat,
hajóval mentünk át Tihanyból Balatonfüredre. Szerencsére nem tapasztaltunk meg
olyan vihart, amely próbára tette volna hitünket, de érzékelhetővé vált az, hogy
milyen kicsik is vagyunk a magunk kis hajójában a hatalmas víztengeren, és
mennyire szükségünk van a kegyelemre. Ezek után szívünkben hálával léphettünk
be a veszprémvarsányi Szent Adalbert templomba, ahol Dávid atya misére várt
bennünket. A mise után meg is fogalmaztuk, hogy miért vagyunk hálásak Istennek a
héttel kapcsolatban, majd a versenyeredmények és a jutalmak kiosztása után egy
finom közös vacsorával zártuk a hetet, mielőtt visszaindultunk volna a külön busszal
Győrbe.

Nagyon jó hangulatban telt el a hét, szívből reméljük, hogy a gyermekek a sok
élmény mellett magukkal viszik a nyárra és az életbe azokat a tanulságokat, amiket a
bibliai történetekből megtanultak, illetve amiket önmagukkal és másokkal
kapcsolatban megtapasztaltak. Hála és köszönet mindenkinek, aki segített abban, hogy ez a tábor megvalósuljon.

Sághi Éva tanárnő